A Ripple technológiai igazgatója fontos pontosítást tett az XRP UNL-ről
Az egyik legrégebb óta húzódó vita a Ripple és az XRP Ledger kapcsán ezen a héten ismét előkerült, miután egy X (korábban Twitter) posztban valaki feltette a kérdést: vajon a Ripple ténylegesen irányítja-e a hálózatot azáltal, hogy közzéteszi a saját validátorlistáját? A kérdés szíven találta a közösséget: ha a felhasználók 99%-a a Ripple alapértelmezett listáját használja, mi akadályozza meg a céget abban, hogy manipulálja a konszenzust?
A Ripple technológiai igazgatója, David Schwartz – aki több mint egy évtizede válaszol a hasonló kérdésekre – ismét megszólalt egy egyértelmű tisztázással. Elmondta, hogy az ún. Unique Node List (UNL) nem valamiféle titkos irányítási eszköz, hanem kulcsfontosságú eleme annak, hogy az XRP Ledger hogyan jut megegyezésre a tranzakciók kapcsán. Ez a megújuló vita a Ripple és az XRP irányításáról jól mutatja, hogy a közösség továbbra is kiemelt figyelmet fordít a decentralizációra és a validátorokba vetett bizalomra.
Mi is az UNL?
Az UNL gyakorlatilag egy olyan validátorlista, amelyet egy adott szerver megbízhatónak tart. Minden XRPL szerver rendelkezik egy ilyennel alapértelmezés szerint. A konszenzus során a szerver kizárólag az UNL-ben szereplő validátorok szavazatait veszi figyelembe, a többit pedig figyelmen kívül hagyja. Ez biztosítja, hogy a főkönyv zökkenőmentesen haladjon előre anélkül, hogy káosz alakulna ki.
Azonban ha a csomópontok hirtelen elutasítanák a saját validátoraikat, nem a Ripple írnák át a szabályokat – a hálózat egyszerűen leállna. Schwartz szerint az UNL előrehaladást jelent, nem pedig a Ripple szerepét az XRP konszenzusban, és ismételten hangsúlyozza, hogy a decentralizáció határozza meg a főkönyv működését. Ismételten világossá tette, hogy a decentralizáció az, ami meghatározza a főkönyv működését.
A csavar
A kérdés azért fontos, mert sokan azt feltételezik, hogy a Ripple könnyedén kicserélheti a validátorokat, és ezáltal a főkönyvet egy központilag irányított adatbázissá alakíthatja. A valóság ezzel szemben az, hogy minden szerverüzemeltető teljes kontrollal rendelkezik a saját UNL-je felett.
Van azonban egy csavar a dologban: ha két szerver teljesen eltérő validátorkészletet választ, akkor azok különböző főkönyveket fognak validálni. Ennek eredményeként egy olyan fork jöhet létre, amelyben az egyik oldalon történt tranzakciókat a másik oldal nem ismeri el.
Ennek elkerülése érdekében az UNL-eknek jelentős átfedéssel kell rendelkezniük, ezért az ökoszisztéma az ajánlott listákra támaszkodik. Jelenleg két fő forrás van: maga a Ripple, illetve az XRP Ledger Foundation. Az ún. alapértelmezett UNL (dUNL) egyszerűen a közzétett listák közötti átfedést jelenti. Nem kötelező ezt használni, de ez az a konfiguráció, amelyet a legtöbb szerver alkalmaz. Ez biztosítja a zökkenőmentes működést anélkül, hogy az üzemeltetőknek már az elején saját validátorokat kellene beállítaniuk.
A Ripple diktátor lenne?
Nem, és a következtetés is egyértelmű: a Ripple önmagában nem képes meghatározni a főkönyv eredményét. Ha olyan változtatásokat próbálna keresztülvinni, amelyeket a hálózat többi része nem fogad el, azzal megszakítaná a konszenzust. A hálózat egyszerűen leállna ahelyett, hogy teljesítené a feladatát. Éppen ez a leállás kockázata az, ami biztosítja a rendszer tisztaságát.
Schwartz ezen álláspontjának ismételt hangsúlyozásával nem csupán egyetlen felhasználónak válaszolt – újra kontextusba helyezte az XRPL architektúráját. Az UNL nem egy kihasználható gyenge pont, hanem az a mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy egy decentralizált szerverhálózat megegyezzen egy közös igazság‑verzióban. Az alapértelmezett listák használata nem csökkenti, hanem növeli a rendszer hatékonyságát és biztonságát.