Az „Idegrendszerváltás” címmel megnyílt 26. ARC közérzeti kiállítás már nem kizárólag az előző politikai korszak szereplőire összpontosít. A tárlat alkotói és látogatói szerint a politikai szatíra feladata továbbra is az, hogy minden hatalmi szereplőt kritikusan szemléljen – így Magyar Péter sem maradhat érintetlen.

Az idei ARC kiállítást többen felszabadultabbnak és nyitottabbnak érzik a korábbi éveknél. Bár továbbra is hangsúlyosak a politikai témák, a bemutatott plakátokon a közvetlen pártpolitikai üzenetek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalmi kérdések, valamint a jövővel kapcsolatos várakozások és félelmek.
A megszólalók szerint a kiállítás a közelmúlt közéleti traumáinak feldolgozásában is segíthet. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarország megosztottsága és kibeszéletlen konfliktusai nem tűnnek el egyik napról a másikra. Az ARC ezért a politikai változások után is fontos fóruma maradhat a társadalmi önreflexiónak.
A tárlaton megszólalók visszatérő gondolata, hogy nem tehető minden társadalmi problémáért egyetlen politikus felelőssé. A civilek és az alkotók feladatának azt tartják, hogy az új hatalmat is ugyanolyan következetesen figyeljék, mint a korábbit, és ne engedjék, hogy a közbeszédet ismét a félelem vagy a feltétlen lojalitás határozza meg.
Ebből következik, hogy a politikai szatíra célkeresztjébe az új vezetők is bekerülhetnek. A videóban elhangzott vélemény szerint Magyar Péter viselkedésében és kommunikációjában is akad kifigurázható vagy felháborodást kiváltó elem. Az idei kiállításon már megjelent egy hozzá kapcsolódó alkotás, jövőre pedig további kormányzati szereplők és parlamenti véleményvezérek is témává válhatnak.
A látogatók és alkotók szerint nemcsak országos politikusok, hanem a fővárosi közélet meghatározó alakjai is inspirációt adhatnak. Vitézy Dávid például a vasúti témákkal, valamint Karácsony Gergellyel való politikai viszonyával együtt jelenhet meg egy későbbi plakáton.
Az ARC jövője tehát aligha kizárólag a korábbi rendszer szereplőinek felidézéséről szól majd. A kiállítás lényege éppen az lehet, hogy pártállástól függetlenül tükröt tartson mindazok elé, akikre közhatalmat bíztak. A közéleti szereplők kritikája ugyanis nem rendkívüli helyzet, hanem a demokratikus nyilvánosság természetes része.