A vöröshagyma már az első vágásnál megkönnyeztethet, a sárgarépa régen lila is volt, a karfiol és a karalábé pedig ugyanahhoz a növényfajhoz tartozik. A hétköznapi zöldségek színéről, illatáról és eredetéről öt konyhai érdekesség mesél.

Amikor a kés felsérti a vöröshagyma sejtjeit, enzimek közreműködésével illékony kénvegyület keletkezik. A levegőbe jutó anyag irritálja a szemet, amely erre fokozott könnytermeléssel reagál.

A fokhagymagerezd zúzásakor a sérült sejtekben olyan reakció indul el, amelynek során allicin képződik. Ez a kénvegyület hozzájárul a frissen zúzott fokhagyma jellegzetes, csípős illatához.
A legkorábbi ismert termesztett sárgarépák között lila és sárga változatok is voltak. A ma megszokott narancssárga répa színét karotinoidok, köztük a béta-karotin adják. A lila változat árnyalatáért más festékanyagok, az antociánok felelnek.
A fehér spárga hajtásait földdel takarják, és még azelőtt leszedik, hogy kibújnának a felszínre. Fény híján nem képződik bennük számottevő mennyiségű klorofill. A fényben fejlődő hajtások ettől a pigmenttől zöldülnek meg.

A brokkoli, a karfiol, a karalábé és a kelbimbó ugyanannak a növényfajnak, a Brassica oleraceának a termesztett változatai. A nemesítők más-más tulajdonságokat emeltek ki. A karalábénál a megvastagodott szár, a kelbimbónál az oldalrügyek, a brokkolinál és a karfiolnál pedig a virágzat került előtérbe.