Psota Irén különleges hangjával, humorával és drámai alakításaival nemzedékek kedvence lett. A kétszeres Kossuth-díjas színésznő életét azonban a sikerek mellett gyermekkori nélkülözés, szerelmi csalódások és magány is kísérte.

Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten, szegény családban nőtt fel. Édesanyja mosónőként dolgozott, a család mindennapjait nélkülözés terhelte. Gyerekként még orvosnak vagy apácának készült, az iskolai szavalások azonban megmutatták, merre vezethet az útja.
Elsőre nem jutott be a színművészeti főiskolára: postán dolgozott, és amatőr színjátszóként próbálkozott. Később felvették, 1952-ben diplomázott, majd a Madách Színházhoz szerződött. Pályája elején rövid ideig édesanyja nevét használva, Dávid Irénként szerepelt.
Egyik első nagy sikerét Brecht Kurázsi mama című darabjának néma lányaként aratta. Saját elmondása szerint annyira átélte a szerepet, hogy az előadások után berekedt, pedig nem kellett beszélnie.
A filmvásznon a Ház a sziklák alatt Terájaként mutatta meg drámai erejét, a zenés színházban pedig a Hello, Dolly! is emlékezetes sikert hozott számára. Jellegzetes hangját a gyerekek is ismerték: ő szólaltatta meg Vilmát a Frédi és Béni, valamint Kotkodát a Kukori és Kotkoda rajzfilmsorozatban.

A színpadi sikerek mellett magánéletében nehezebben találta meg a tartós harmóniát. Háromszor ment férjhez, és egy interjúban arról beszélt, hogy a házasság hétköznapjai helyett őt az ünnepi pillanatok vonzották.
A Nők Lapja archív interjújában így emlékezett egy meghatározó szerelmére: „Nekem összesen egy év és három hónap adatott…” Ez személyes vallomás a megélt boldogságról; nem jelenti azt, hogy hosszú életének minden más időszaka örömtelen lett volna. Ugyanebben a beszélgetésben szenvedélyes, kalandokkal, sikerekkel és kudarcokkal teli életéről is beszélt.

Psota Irén 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el. A Madách Színház akkori közlése szerint hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában érte a halál. A forrásszöveg gyilkosságot sugalló címét tehát a hiteles beszámolók nem támasztják alá.
Művészi örökségét szerepei, felvételei és a Psota Irén-díj is őrzi, amelyet 2017 óta adományoznak a sokoldalúságához méltó színésznőknek.