Ma Dél-Olaszország egyik legizgalmasabb, mégis a tömegturizmustól mentes csodájához, az Aspromonte Nemzeti Parkban található Cascate Mundu e Galasia vízesésekhez kalauzollak el titeket. Igen, jól olvastátok: a köztudatban két név él, de a valóságban három fenséges zuhatag vár rátok ezen a titkos ösvényen!
A vízesések Calabria déli részén, Reggio Calabria megyében, Molochio kis hegyi településének határában rejtőznek. A túra kiindulópontja a nemzeti parkon belüli Grancu nevű pihenőhely.
Mivel igazi eldugott természeti kincsről van szó, a tömegközlekedést felejtsétek el; ide autó kell.
Ha a tengerpartról (például Gioia Tauro vagy Palmi irányából) érkeztek, tartsatok Molochio faluja felé.
Molochio központjából egy aszfaltozott, majd egyre keskenyedő, meredekebb hegyi út vezet fel a hegybe a nemzeti park felé.
Kövessétek a faútjelző táblákat, amelyek a Cascate Mundu e Galasia felé mutatnak, egészen a Grancu nevű pontig, ahol le tudjátok tenni az autót.
Figyelem: Az út utolsó szakasza meglehetősen szűk és szerpentines, lakóautóval vagy túl alacsony felépítésű sportautóval nem ajánlott, de egy normál személyautóval óvatosan abszolválható.
A túra a hivatalos Sentiero 220 (220-as számú turistaút) piros-fehér jelzését követi. Ez egy klasszikus körtúra, amely fantasztikusan van kialakítva.
| Paraméter | Adat |
| Távolság | kb. 4,5 – 5 km (a teljes kör) |
| Tiszta menetidő | 3 - 4 óra (fürdéssel, fotózással inkább 5-6 óra) |
| Szintkülönbség | kb. 300 - 380 méter fel és le |
| Nehézség | Közepes (E - Escursionistico) |
A túra technikailag nem igényel alpintechnikai tudást, de a terep végig erdei, helyenként nagyon meredek, sárga agyagos, a vízesések közelében pedig a folyamatos párától kifejezetten csúszósak a sziklák és a fahidakkal kiépített lépcsők.
A túraösvény egy fenséges bükk- és fenyőerdőn vezet keresztül, majd ahogy ereszkedni kezdünk a szurdokba, a mikroklíma hirtelen megváltozik: fülledt, párás, hűvös levegő csap meg minket. Itt találkozhattok a Woodwardia radicans nevű óriás páfránnyal. Ez a növény egy igazi élő kövület, amely mintegy 60 millió éve, a harmadidőszak óta változatlan formában él itt a különleges klímának köszönhetően – a levelei akár a 2 méteres hosszúságot is elérhetik!

A völgybe leérve a következő három zuhatagot csodálhatjátok meg:
Az ösvény első leágazása a Mundu-vízeséshez visz. Egy monumentális, nagyjából 40-50 méter magas, szinte teljesen függőleges sziklafalról zúdul le a víz egy sötét, szűk kanyon mélyére. Olyan, mintha egy rejtett templomba lépnénk be, lenyűgöző és picit félelmetes a hangereje.
Miután visszatértek a főútra és átkeltek a Jamundu-patak feletti hangulatos fahídon, hamarosan eléritek a Galasia alsóbb szakaszát. A Kis-Galasia egy barátságosabb, napfényesebb zuhatag. Ami miatt imádni fogjátok: a lábánál a sziklák egy tökéletes, kristálytiszta, smaragdzöld vizű természetes medencét formáltak.
Közvetlenül a kisebbik testvér felett zúdul le a fő attrakció, a Nagy-Galasia. Itt a víz szélesen terül el a gránitsziklákon, pont úgy néz ki, mint egy hatalmas fehér menyasszonyi fátyol.
A legfontosabb: Túracipő vagy túrabakancs kötelező! Divatcipőben, sima talpú tornacipőben vagy (horribile dictu) papucsban életveszélyes elindulni a csúszós és meredek sziklák miatt.
Hozzatok fürdőruhát! Nyáron (július-augusztus) a calabriai hőségben igazi megváltás lesz megmártózni a Kis-Galasia medencéjében. Igaz, a hegyi víz jéghideg (kb. 12-14 °C), de hihetetlenül frissítő, és a helyiek szerint a magas ásványianyag-tartalma miatt jót tesz a bőrnek is.
Készüljetek kajával és vízzel: A nemzeti park ezen része teljesen érintetlen wild-zone. Nincsenek büfék, nincsenek hütték, sem mosdók. Amit magatokkal visztek a hátizsákban, az lesz. Legalább 1,5-2 liter vizet vigyetek fejenként!
Térerő: A szurdokban a térerő szinte teljesen megszűnik. Érdemes előre letölteni az offline térképet (pl. Maps.me vagy Komoot).
Ha unjátok már a zsúfolt strandokat, és szeretnétek látni Olaszország egyik legvadabb, legősibb arcát, akkor a Mundu és Galasia hármas vízeséstúra kötelező program a calabriai bakancslistátokon!