Fülöp herceg és II. Erzsébet királynő házassága 1947-től egészen a herceg 2021-ben bekövetkezett haláláig tartott. A példátlanul hosszú kapcsolat mögött azonban komoly személyes lemondások és palotai konfliktusok húzódtak.

Fülöp ígéretes brit haditengerészeti karriert épített, ám amikor felesége 1952-ben királynő lett, fel kellett adnia addigi hivatását. Ettől kezdve az uralkodó hitveseként szolgált, miközben a nyilvánosság előtt mindig a királynő mögött maradt.
A házasság érdekében korábban görög és dán királyi címeiről is lemondott, brit állampolgár lett, áttért az anglikán hitre, és felvette a Mountbatten családnevet.

Fülöp számára különösen fájdalmas lehetett, amikor 1952-ben úgy határoztak, hogy a királyi ház és az uralkodó leszármazottai továbbra is a Windsor nevet viselik. A döntésben az udvar mellett Winston Churchill miniszterelnök és Mária királyné álláspontja is szerepet játszott.
A helyzet 1960-ban részben rendeződött: azok a leszármazottak, akik nem viseltek királyi hercegi címet, használhatták a Mountbatten–Windsor vezetéknevet. A kompromisszum hivatalosan is helyet adott Fülöp családi örökségének.

Fülöp 2017-es visszavonulása után a norfolki Wood Farmon töltötte ideje jelentős részét. Ez találgatásokat indított el arról, hogy eltávolodott a királynőtől.
Anna hercegnő beszámolója azonban más képet mutatott. Szerinte édesapja idős korára egyszerűen nyugalomra és olyan vidéki életre vágyott, ahol kevesebb hivatalos kötelezettség terhelte. II. Erzsébet rendszeresen felkereste, kapcsolatuk pedig a külön töltött idő ellenére is szoros maradt.

Fülöp herceg és II. Erzsébet házasságát nem lehet pusztán romantikus történetként bemutatni. A kapcsolatot kötelesség, intézményi nyomás, személyes áldozat és tartós összetartozás határozta meg.
Fülöp elveszítette korábbi karrierjét és önállóságának egy részét, mégis több mint hét évtizeden keresztül támogatta a királynőt. Története ezért nem egy széteső házasság bizonyítéka, hanem annak példája, milyen komoly emberi ára lehetett a brit korona szolgálatának.