Az adósság anarchista története - Az adósrabszolgaság alkímiája

2022-10-26 20:26 | Nézettség: 573

A terményt le kell adózni; az adókból pénz lesz; a pénzből kölcsön, hogy több legyen a termény; a kölcsönből adósság; az adósságból pedig rabszolgaság – a most olvasott fejezetekben ezt az elemi ökonómiát térképezi fel Graeber az ősi sumér, kelta, athéni és római társadalmakban.

Az ökonómia egyrészt egy kötelességen alapszik: a mezőgazdasági termelést folyton növelni kell. Ezért aztán a termelőknek folyamatosan vissza kell forgatniuk a bevételüket saját (mezőgazdasági vagy ipari) munkaeszközeikbe, hogy minden körülmény között képesek legyenek szállítani a Templom vagy az Állam által elvárt terménymennyiséget, miközben magukat is el tudják látni. Ezért fogadják el a Templom vagy az Állam által rájuk tukmált kölcsönöket...

Kép és a videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=H6lUdi2_55E

Másrészt viszont egy alapvető értéken alapszik: az emberi élet szentségén. Paradox módon azért jöhetett létre az adósrabszolgaság, mert a birtokként kezelt nők és gyerekek életével minden pénzben felvett adósság kompenzálható volt. Amennyiben a felvett kölcsönt a ház ura nem volt képes visszafizetni, mindig lehetősége nyílt az általa birtokolt abszolút értékekkel: házastársának és gyermekeinek az életével leróni az adósságot, legalábbis kimenteni magát – hogy aztán szüntelenül robotoljon.

Így kering és alakul át ezekben a társadalmakban a termény, a pénz, az emberi élet és a (férfiak) becsület(e); és mint Graeber megmutatja, innen csak egy lépést kell tenni, hogy minden emberi élet értékét pénzben mérjék – hogy aztán a pénz legyen a legfőbb szentség.
Az adósság anarchista története utolsó előtti adásában az ökonómiának a kialakulásáról, működéséről, az általa az ókori Athénban kiváltott válságról és a modernitás küszöbén történt elvi megszűnéséről beszélgetünk.