2025. augusztus 2., szombat
Lehel névnapja
Lehel névnapja
Jessica Radcliffe halála sokkolta a világot – de nem ő volt az egyetlen, akit egy gyilkos bálna magával rántott. A SeaWorld legsötétebb titkai közé tartozik Steve Abel tragédiája, akit szintén egy orka támadott meg a medencében. És ezeken túl ott van a sokkoló eset, amely Ken Peters nevéhez fűződik – egy olyan támadás, amit nemcsak a közönség, de a szakma is döbbenten figyelt. A történet nemcsak az állatkertként működő látványparkok kockázatait mutatja be, hanem alapjaiban rázta meg a SeaWorld jövőjét és az orka-show-k etikai megítélését.
2006-ban, a kaliforniai SeaWorld San Diego egyik délutáni előadása Ken Peters számára majdnem végzetes fordulatot vett. A tapasztalt tréner éppen az orkával, Kasatkával készült közös mutatványra, amikor az állat váratlanul rátámadt. A több mint 5 tonnás orka több percen át tartotta a víz alatt Peters-t, lábánál fogva megharapva és mély sebeket ejtve rajta. Az esetről készült felvétel máig kering az interneten, tanúsítva: ez nem volt baleset – ez egy figyelmeztetés.
Kasatka vadon született, majd 1978-ban, alig néhány éves korában elrabolták családjától és a tengerből. Innentől fogva három évtizeden át élt fogságban, mesterséges környezetben, ahol nap mint nap parancsokat követve kellett produkálnia magát. A mélyen szociális és intelligens orkákat a természetben családi csoportokban, több száz kilométert úszva érik el mentális egyensúlyukat – ez a lehetőség Kasatkától el lett véve. Az elszigeteltség, a stressz, valamint az, hogy közelében volt borja, Kalia, és az is elképzelhető, hogy a borjú segélykiáltása váltotta ki benne a támadást.
A Ken Peters elleni támadást követően az amerikai munkaügyi hatóság (OSHA) átfogó vizsgálatot indított. Belső dokumentumok szerint Kasatka már korábban is mutatott agresszív viselkedést, korábban is támadt meg trénert – mégis folytatódott a közös munka. Az OSHA végül büntetéseket szabott ki a SeaWorld-re, és kötelezővé tette a fizikai elválasztást a trénerek és az orák között.
Ez végérvényesen megváltoztatta a tengeri show-k világát. Vége lett annak a korszaknak, amikor a trénerek együtt úsztak a gyilkos bálnákkal – és elkezdődött a kritikus párbeszéd az állatkerti tengeri show-k etikájáról.
A történtek után a közvélemény egyre kritikusabb lett. A 2013-ban bemutatott Blackfish című dokumentumfilm újabb hullámot indított el: tüntetések, látogatószám-csökkenés, bevételzuhanás következett. A SeaWorld ugyan próbálta menteni a helyzetet természetvédelmi projektek elindításával, de már késő volt. A show-k leépültek, a trénerek többé nem úszhattak együtt az orkákkal.
Ken Peters soha többé nem tért vissza az orkákkal való közös úszáshoz. A fizikai sebek begyógyultak – de a bizalom, az ember és állat közti kapcsolat mélyebb rétegei örökre megsérültek.
A Ken Peters elleni orkatámadás nem egyedi eset volt – csupán az egyik legjobban dokumentált, nyilvánosságra került tragédia. Jessica Radcliffe halála és Steve Abel sorsa is arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogságban tartott gyilkos bálnák nem veszítik el természetes ösztöneiket. A SeaWorld múltjának legsötétebb fejezetei közé tartoznak ezek a történetek – és máig fontos kérdéseket vetnek fel az állati jogokról, az etikus szórakoztatásról és az emberi felelősségről.
