A csokoládé világnapját minden évben július 7-én tartják. A dátumot gyakran azzal a történettel magyarázzák, hogy a csokoládé 1550-ben ezen a napon érkezett meg Európába. Ennek pontos történelmi háttere nem bizonyítható teljes bizonyossággal, de július 7. világszerte a legismertebb csokoládés ünneppé vált. A World Chocolate Day szélesebb körű megtartása a 2000-es évek végén terjedt el.
A kakaó története jóval régebbi, mint a ma ismert táblás csokoládéé. Régészeti kutatások szerint a kakaót már több ezer évvel ezelőtt is felhasználhatták Dél- és Közép-Amerika területén. A maják és az aztékok a kakaóbabból rendszerint keserű, fűszeres italt készítettek, amely jelentősen különbözött a mai édes forró csokoládétól.
A kakaóbab különösen értékes alapanyagnak számított. Szertartásokon, ünnepi alkalmakkor és az előkelő rétegek körében is fogyasztották, sőt egyes kultúrákban fizetőeszközként is használták. A csokoládé tehát kezdetben nem édesség, hanem ital, értéktárgy és kulturálisan fontos alapanyag volt.
Amikor a kakaó eljutott Európába, cukorral, mézzel és különböző fűszerekkel kezdték édesíteni. A csokoládé sokáig drága ital maradt, amelyet főként az arisztokrácia és a tehetősebb rétegek fogyasztottak.
A ma ismert szilárd csokoládé csak a 19. században jelent meg. Az egyik első modern, formázható csokoládétáblát 1847-ben a brit J. S. Fry & Sons készítette el. Ehhez kakaóport, cukrot és olvasztott kakaóvajat kevertek össze olyan masszává, amelyet már formába lehetett önteni. Ezt követően a csokoládégyártás gyors fejlődésnek indult, majd megjelent a tejcsokoládé és számos más változat is.
Bár július 7. a legismertebb csokoládé-világnap, az év során több hasonló tematikus dátummal is találkozhatunk:
Ezek többsége nem hivatalos ENSZ-világnap, hanem nemzeti vagy nemzetközileg elterjedt tematikus ünnep. Ha azonban általánosságban a csokoládé világnapjáról beszélünk, szinte mindig július 7-re gondolunk.
A különböző csokoládéfajták nemcsak színükben és ízükben térnek el egymástól, hanem az összetételükben is.
Az étcsokoládé rendszerint nagyobb arányban tartalmaz kakaómasszát és kakaóvajat. Íze intenzívebb, kesernyésebb, és általában kevésbé édes, mint a tejcsokoládé.
A tejcsokoládé tejport vagy más tejösszetevőt is tartalmaz. Lágyabb, krémesebb és édesebb, ezért sokak számára ez a legkedveltebb csokoládéfajta.
A fehér csokoládé kakaóvajból, cukorból és tejösszetevőkből készül. Kakaóport vagy kakaómasszát nem tartalmaz, ezért világos színű, és hiányzik belőle az étcsokoládéra jellemző kesernyés íz.
A csokoládé elkészítése hosszú és összetett folyamat. A kakaótermés leszüretelése után a babokat kiveszik a termésből, majd erjesztik és megszárítják. Ezután következik a pörkölés, amelynek során kialakulnak a jellegzetes csokoládés aromák.
A pörkölt kakaóbabot megtisztítják, összetörik, majd finomra őrlik. Az őrlés során a kakaóbab zsírtartalma miatt sűrű kakaómassza jön létre. Ehhez a kívánt csokoládéfajtától függően kakaóvajat, cukrot, tejport és más összetevőket adhatnak.
A kész masszát finomítják, majd temperálják. A temperálás szabályozott melegítési és hűtési folyamat, amely segít abban, hogy a csokoládé fényes, roppanós és megfelelő állagú legyen. Ezután formákba öntik, lehűtik, majd csomagolják.
A legegyszerűbb megoldás természetesen az, ha megkóstoljuk kedvenc csokoládénkat. Érdemes azonban akár egy kisebb házi kóstolót is rendezni: tegyünk egymás mellé magas kakaótartalmú étcsokoládét, tejcsokoládét és fehér csokoládét, majd figyeljük meg, hogyan különbözik az illatuk, az édességük és az állaguk.
Készíthetünk csokoládés süteményt, házi bonbont, forró csokoládét vagy csokoládéba mártott gyümölcsöt is. A világnap arra is jó alkalom, hogy kipróbáljunk egy kézműves csokoládét, vagy megismerjük egy-egy különleges kakaótermő vidék ízeit.
Neked melyik a kedvenc csokoládéd: az étcsoki, a tejcsoki vagy a fehér csoki?