Kakilás a magasból... WC a világ legjobb kilátásával!

A középkori várakban hogyan vécéztek? Tényleg a várfalakon kakiltak ki?

A középkori várakban a vécézés nem volt olyan kényelmes, mint ma, és többnyire nem használtak független WC-t. A várfalakon kakilás azonban nem volt általános gyakorlat.

Általában a várakban találhatók voltak olyan helyek, ahol a lakók vécézhetnek, mint például a folyók vagy patakok partján található privát helyek, valamint az udvaron vagy a kastélyon belül található speciális helyiségek, amelyek általában egy nyílással rendelkeztek a föld alatt.

Ezek a helyiségek lehetnek egyszerű lyukak a földben, vagy akár központi kémények, amelyek a vár falain át vezetnek és a föld alatt vannak. Az ürüléket gyakran szalmával vagy más szerves anyaggal fedték be, hogy csökkentsék a szagot és elősegítsék a lebomlást. A várakban található vízrendszerek segítségével a vizek általában elvezetődtek a vár falain kívülre.

Azonban az életkörülmények és a higiéniai szabályok az idők folyamán változtak, és az eltelt évszázadok alatt a vécézés módja is jelentősen fejlődött. Manapság a WC-k kényelmesebb és higiénikusabbak, és megfelelő kezelésükkel a környezetre is kevésbé jelentenek veszélyt.

Vannak olyan WC-k, amelyeken az ürülék a vár falain folyt le?

Azokban a középkori várakban, ahol nem volt külön WC, előfordulhatott, hogy az ürülék a vár falán folyt le, de ez nem volt általános gyakorlat. Az ilyen várakban általában olyan helyeket használtak vécéként, amelyek a falakon kívül voltak, például a várfalakon kívül álló sziklákon vagy meredek szakadékokban. A falakra való ürítés nemcsak rendkívül kellemetlen szagot okozott, hanem a falak és a környező terület is szennyeződött és fertőzésekhez vezethetett.

Azonban a várakban, ahol voltak külön WC-k, az ürülék általában nem a falakon folyt le. Az ilyen WC-k általában olyan helyiségekben voltak, amelyeknek volt egy lyuk vagy alagút a falon kívül, amelyen keresztül az ürülék elvezetődött egy másik helyre, például egy patakba vagy vízelvezető rendszerbe.

Fontos megjegyezni, hogy a középkori WC-k használata és karbantartása nem volt olyan hatékony, mint ma, és az ürülék kezelése és elhelyezése komoly problémát jelentett a középkori városokban és várakban. Ma már számos modern technológia áll rendelkezésünkre az ürülék kezelésére és eltávolítására, így a WC-k használata kényelmesebb és higiénikusabb, és a környezetre is kevésbé jelentenek veszélyt.

A középkori városokban a WC ürülékét hová tűntették el, milyen WC-ket használtak?

A középkori városokban a WC-k használata általában hasonló volt, mint a középkori várakban. Azokban a városokban, ahol voltak olyan WC-k, amelyekben az ürülék nem folyt a falakon keresztül, az általában külön helyiségekben találhatók voltak, amelyeknek volt egy lyuk a padlóban, amelyen keresztül az ürülék a föld alá került.

Az ilyen WC-k általában közös használatú helyiségek voltak, amelyeket több család vagy akár egész utcarész használt. Az ürülék eltávolítására általában speciális szolgáltatók alkalmazásával került sor, akik rendszeresen gyűjtötték az ürüléket, és eltávolították azokat a városból.

Ezek a szolgáltatók gyakran a városokban élő szegény emberek közül kerültek ki, és az ürülék eltávolítása általában nem volt kényelmes vagy higiénikus feladat.

Azonban a középkori városokban sokan egyszerűen nem rendelkeztek WC-vel, és az utcákon vagy a házak közelében található nyilvános WC-ket használták, amelyek gyakran szabadtéri lyukak voltak, és az ürüléket egyszerűen az utcára vagy a patakokba engedték.

Ez a gyakorlat azonban komoly higiéniai problémákat okozott, és elősegítette a fertőző betegségek terjedését a középkori városokban.

Nézd meg az alábbi videóban Európa egyik legmagasabb és legszebb kilátású WC-jét: