Ha láttál már amerikai filmet vagy sorozatot, feltűnhetett egy furcsa mozdulat: a rendőr igazoltatáskor megérinti az autó bal hátsó lámpáját, mielőtt a sofőrhöz lépne. Ez nem hollywoodi túlzás és nem véletlen koreográfia. Egy régi, de ma is ismert rendőrségi gyakorlatról van szó, amelynek komoly biztonsági és jogi okai vannak.

Az egyik legismertebb magyarázat szerint a rendőr szándékosan hagy ujjlenyomatot az autón. Ez elsőre talán túl egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban fontos volt – főleg a fedélzeti kamerák előtti időkben.
Ha a sofőr elmenekült,
ha rendőr elleni támadás történt,
vagy ha később vitatták az igazoltatás tényét,
akkor az ujjlenyomat bizonyíték lehetett arra, hogy a rendőr valóban kapcsolatba került az adott járművel.
Ez különösen fontos volt az USA-ban, ahol az autós üldözések, a fegyverrel elkövetett bűncselekmények és a hirtelen eszkalálódó helyzetek mindig is gyakoribbak voltak, mint Európában.
Az Egyesült Államokban sok államban engedélyezett a fegyverviselés, ami alapjaiban határozza meg a rendőri rutinokat. Egy közlekedési igazoltatás potenciálisan életveszélyes helyzet lehet.
Ezért:
nem szabad kiszállni az autóból,
nem szabad a rendőrhöz odasétálni,
nem szabad hirtelen mozdulatokat tenni.
Amit Magyarországon sokan ösztönösen megtesznek, azt az USA-ban a rendőr agressziónak vagy támadási kísérletnek értelmezheti. És ott – finoman szólva – nem viccelnek.

A bal hátsó lámpa megérintése pszichológiai eszköz is lehet. Egy enyhe koppintás vagy érintés:
meglepheti a sofőrt,
kizökkentheti az utasokat,
és megnehezítheti, hogy gyorsan elrejtsenek bármit.
Ez különösen releváns lett akkor, amikor több államban legalizálták a marihuánát, de a szabályozás továbbra is bonyolult maradt. Sok esetben „van mit elrejteni” – legalábbis a sofőrök fejében.
Az autós üldözés az USA-ban szinte külön műfaj. Egy időben:
élőben közvetítették őket a tévében,
helikopterek követték az eseményeket,
és Európában is rendszeresen leadták ezeket a felvételeket.
Egy ilyen közegben minden apró biztonsági rutin számít. A lámpa megérintése a rendőr részéről egy tudatos cselekvéssor része, amely a helyzet kontroll alatt tartását szolgálta.
Van egy harmadik, kevésbé technikai ok is: hagyomány.
Ez a mozdulat:
sehol nincs hivatalosan leírva,
nem kötelező eljárás,
mégis generációkon át öröklődött.
Sok rendőr egyszerűen úgy csinálta, ahogy az apja vagy a nagyapja tanította. A rendőrségi kultúrában az ilyen „néma szabályok” meglepően erősek.

A modern technológia lassan feleslegessé teszi ezt a trükköt:
testkamerák minden rendőrön,
kamerák a rendőrautókban,
megfigyelőkamerák az oszlopokon és kereszteződésekben,
folyamatos videódokumentáció.
Ma már az autó azonosítása és az események rekonstruálása videofelvételek alapján történik, nem ujjlenyomatokkal.
Ezért az új generációs fiatal rendőrök egyre ritkábban érintik meg a hátsó lámpát – a gesztus lassan eltűnik, de a története megmarad.