2025. augusztus 23., szombat
Bence névnapja
Bence névnapja
Az István a király rockopera szerzőpárosa Bródy János (szöveg) és Szörényi Levente (zene), akik korábban is alkottak közösen. A 80-as évek elején a magyar könnyűzenei élet már túllépett a beatkorszakon, és a rockopera műfaj itthon is egyre nagyobb teret kapott. Az alkotók célja az volt, hogy a magyar történelem egyik sorsfordító pillanatát modern, mégis mélyen nemzeti formában állítsák színpadra.
A darab különlegessége abban rejlik, hogy bár a cselekmény a 10–11. század fordulóján játszódik, a zene és a dalszövegek nyelvezete kortárs hangvételű. Így sikerült hidat teremteni a múlt és a jelen között, amely lehetővé tette, hogy a nézők személyesen is azonosuljanak a felvetett dilemmákkal.
Nézd meg a mű történetéről szóló videót!
Az István a király rockopera központi konfliktusa István és Koppány viszálya. Koppány a régi, pogány szokások és a nemzetségi rend képviselője, aki magának követeli a fejedelmi hatalmat Géza halála után. István azonban apja akaratát és a keresztény Európához való csatlakozást képviseli, így a két férfi közötti ellentét elkerülhetetlenné válik.
A történet nem pusztán hatalmi harcként, hanem világképek ütközeteként jelenik meg. Koppány a hagyományos magyar értékeket, a természetközeli, szabad szellemiséget hordozza, míg István a keresztény államszervezetet, a rendet és az európai integrációt. A néző így nemcsak két személy, hanem két jövőkép közötti választást lát a színpadon.
A darab végkimenetele ismert: István győz, Koppány holttestét pedig feldarabolják és az ország négy sarkába küldik elrettentésül. Mégis, a rockopera nem egyoldalúan mutatja be a szereplőket – Koppány alakja sokak számára a szabadság és a hagyomány megőrzésének szimbóluma lett, míg István a fegyelmezett államalapítás példaképe.
A bemutató és fogadtatás
Az első előadást 1983. augusztus 18-án tartották a városligeti Királydombon, amely szimbolikus helyszínnek számított. A darab rögtön hatalmas sikert aratott: több mint százezer néző volt jelen, ami példátlan közönségszám volt a magyar színháztörténetben. Az esemény nem csupán kulturális, hanem társadalmi jelentőséggel is bírt, hiszen a közönség a kommunista rendszer keretei között élhette meg a nemzeti összetartozás élményét.
A produkció látványvilága, az énekesek és színészek játéka, valamint a zene modern hangzása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy az István a király rockopera a magyar kultúra egyik legfontosabb mérföldkövévé váljon. A közönség soraiban sokan úgy érezték, hogy a darab egyszerre beszél a múltról és a jelenről, a szabadságvágy és a rend közötti állandó dilemmáról.
A darabhoz olyan művészek nevei fűződnek, akik később is meghatározó alakjai maradtak a magyar könnyűzenének és színháznak. Koppány szerepét Varga Miklós énekelte, aki hangjával és színpadi jelenlétével meghatározta a karaktert. De emlékezetes maradt Sebestyén Márta és Deák Bill Gyula szereplése is.
A rockopera dalai – mint például a „Te kit választanál?”, a „Szállj fel, szabad madár” vagy a „Felkel a nap” – önálló slágerekké váltak, és máig elhangzanak rádiókban, koncerteken. Ezek a dalok nem csupán a történet részét képezik, hanem önálló zenei értékkel is bírnak.
Az István és Koppány közötti ellentét örök érvényű kérdést vet fel: hogyan lehet összeegyeztetni a hagyományokat az új kihívásokkal, a szabadságot a renddel, a múltat a jövővel? Ez a dilemmakör minden korszakban aktuális, ezért tud a darab újra és újra megszólítani minket.
Emellett a zenei megoldások – a rock és a magyar népzenei motívumok ötvözése – olyan különleges hangzásvilágot teremtettek, amely máig egyedülálló. A látványos színpadképek, a tömegjelenetek és a katartikus befejezés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a közönség ne csupán nézője, hanem részese legyen az élménynek.
Az István a király rockopera több mint negyven éve töretlen sikerrel fut Magyarországon és a határon túl is. Történelmi dráma, zenei élmény és nemzeti összetartozás egyszerre – egy olyan alkotás, amely méltán vált a magyar kultúra egyik legfontosabb örökségévé. Nem csoda, hogy minden újabb bemutató, koncert vagy feldolgozás tömegeket vonz, hiszen ez a rockopera túlmutat a színház világán: a magyar identitás egyik legfontosabb kifejezőeszköze lett.
