Vasutasok nyugdíjalapjából emelt bérpaloták, egy csésze kávéval egész nap üldögélő művészek és korcsolyázók egy áruház tetején: az Andrássy út története jóval többet rejt az elegáns homlokzatoknál. Budapest híres sugárútját 1876. augusztus 20-án adták át, így 2026-ban ünnepli fennállásának 150. évfordulóját.

A Sugárút építésével a belső városrészeket akarták összekötni a Városligettel, egyúttal tehermentesíteni a szűk Király utcát. A környék akkor egészen más képet mutatott: alacsony házak, keskeny utcák, kijjebb pedig még krumpliföldek is voltak.
Az útvonal 1876-ra elkészült, ám az átadáskor még csupán negyven épület állt mellette. A ma ismert nagyvárosi látvány fokozatosan alakult ki; az Operaház például csak 1884-ben nyitotta meg kapuit.

A városvezetés óvta a reprezentatív sugárút látványát, ezért nem támogatta a felszíni villamospálya megépítését. Közben egyre sürgetőbb lett a Városliget megközelítése az 1896-os millenniumi kiállítás miatt.
A megoldást a millenniumi földalatti vasút jelentette, amely 1896. május 2-án indult el. Ez lett a kontinentális Európa első földalatti vasútja: a modern közlekedést úgy vezették be, hogy a szerelvények ne foglalják el a sugárút felszínét. A vasutasok nyugdíjalapja is palotákba fektetett
Az Operaházzal szemben álló Drechsler-palotát a Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézete építtette. A Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte épületben elegáns bérlakások és vendéglátóhelyek kaptak helyet.
A palota tehát befektetésként is szolgált: a lakások és üzlethelyiségek bérbeadása bevételt termelt a nyugdíjintézetnek. A látványos homlokzat mögött a vasutasok ellátását szolgáló vagyongazdálkodás húzódott meg.

Az Andrássy út 45. szám alatt 1894-ben megnyílt Japán kávéház a japános mintájú Zsolnay-csempékről kapta a nevét. Lechner Ödön, József Attila és számos más alkotó is megfordult itt.
A hely egyik kedves szokása volt a „javító kávé”: a vendég italát kevés tejjel vagy kávéval egészítették ki. Így a szűkös pénzből élő művészek egyetlen csésze áráért hosszasan időzhettek az asztaloknál, beszélgetéssel vagy munkával töltve a napot.
Az Andrássy úti Párisi Nagy Áruház 1911. március 3-án nyílt meg. Kialakításakor megőrizték az egykori Terézvárosi Kaszinó dísztermét, amelyet Lotz Károly és Feszty Árpád freskói ékesítettek.
A vásárlókat üvegfalú felvonók és impozáns belső terek fogadták, a tető pedig külön élményt kínált: kilátósétány és korcsolyapálya is helyet kapott rajta. A sugárút történetéhez így a magasban sikló korcsolyázók éppúgy hozzátartoznak, mint az operaelőadások közönsége.