2024. július 27., szombat
Olga névnapja
Olga névnapja
A biatorbágyi merénylet, korábban torbágyi merénylet néven ismert esemény 1931. szeptember 13-án történt, amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi vasúti viadukt déli vasúti pályájának egy részét. A robbantás következtében 22 ember vesztette életét, és ezután Magyarországon statáriumot vezettek be.
A merénylet leírása
A tettes kb. 1,5–2 kg tömegű robbanóanyagot használt, amit előre a helyszínre vitt. A robbanóanyag nem a vágányon áthaladó mozdony alatt robbant fel, mint azt korábban feltételezték, hanem a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalon Bécs felé közlekedő nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsijának áthaladása között, a sín terheletlen állapotában. Emiatt a megszakadt vágányrészen nagy sebességgel áthaladó gyorsvonat mozdonya és az utána besorozott poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi kisiklott, és a mélybe zuhant. A szétszakadt vonat többi kocsija sértetlenül a vágányon maradt.
A halottak között volt a vonat tíz emberből álló személyzetének négy tagja is: a 301 001 pályaszámú mozdony vezetője, fűtője, a vonat főkalauza és kalauza.
A roncsok alatt Morvay Alajos mozdonyvezető holttestét úgy találták meg, hogy keze a fék fogantyúját szorította.
Bebizonyosodott, hogy a kisiklást észlelve azonnal lefékezte a vonatot, s ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. Mindössze öt másodperc ideje volt arra, hogy valamit reagáljon az eseményekre és sikerült neki. A mozdony ekkor már valószínűleg a levegőben volt ugyan, de a masiniszta még be tudta húzni a vészféket, ami a szerelvény minden tengelyénél fékhatást idézett elő. Ennek köszönhető, hogy a hatodik kocsi mögött elszakadt a csatolás és a szerelvény vége a síneken maradt. Nemcsak azok életét mentette meg, akik az utolsó hat kocsiban utaztak, de azokét is, akik a viadukt alá zuhantakon tartózkodtak, hiszen a fékhatásnak köszönhetően nem zuhant rájuk további hat vasúti kocsi is. Összesen kilencvenhárom ember életét mentette meg.
Kiderült, hogy Matuska Szilveszter, a merénylő az utolsó pillanatig nem tudhatta, hogy egy gyorsvonatot vagy egy tehervonatot fog-e felrobbantani. A vasúti menetrend szerint a bécsi gyors előtt 15 perccel egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia. A merénylet éjszakáján azonban a tehervonat késett, s előre engedték a gyorsvonatot.
A rendőrség a helyszínen egy levelet talált, amely így kezdődött: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…”
A viadukt napjainkban
A merényletet az akkori Károlyi Gyula-kormány egy nagyobb kommunista terrorhullám kezdetének hitte, és ezt az eseményt használta fel arra, hogy a kommunisták akkor illegális tevékenysége ellen fellépjen. A nyomozás azonnal igen nagy erőkkel indult meg. A merénylet másnapján országos statáriumot vezettek be, amit egy hét múlva, szeptember 20-án kiterjesztettek minden államellenes szervezkedéssel gyanúsítható személyre. A gyanú végül Leipnik Márton „hírhedt kommunistára és bandájára” terelődött. Addigra azonban a biztonság kedvéért számos más kommunistát is letartóztattak.
Később Bécsben kipattant a váratlan hír, hogy a merényletet egy ottani magyar kereskedő, Matuska Szilveszter vállalta magára. Matuskát október 7-én tartóztatták le az osztrák fővárosban, ahol bíróság elé állították és hat évi börtönre ítélték. Magyarországon távollétében először halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra változtatták. Matuska a váci fegyházban töltötte börtönbüntetését, amikor is 1944-ben, a Vörös Hadsereg bevonulásakor a zűrzavart kihasználva megszökött, eltűnt.
Vélemények a merénylet politikai hátteréről
A biatorbágyi merénylet után bevezetett statárium Matuska letartóztatása után is fennmaradt. Az illegális KMP 1932 júliusában letartóztatott vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort is erre hivatkozva állították statáriális bíróság elé, ítélték halálra és végezték ki 1932. július 28-án.
Korabeli, széles körben elterjedt gyanú szerint a merényletet valójában Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával.Gömbös és Horthy e nézet szerint a szükségállapot kihirdetése révén akarták hatalmi pozícióikat megerősíteni Károlyi Gyula miniszterelnökkel szemben. Egyes történészek ma is ezen a véleményen vannak, és Matuskát csupán a merénylet egyik résztvevőjének tartják, aki később hajlandó volt mindent egyedüli tettesként magára vállalni. Bár konkrét bizonyítékok nincsenek, ezt a véleményt a merénylet és a későbbi kivizsgálása körüli számos furcsaság támasztja alá.
Elég erősen ellentmond ennek a feltételezésnek azonban az, hogy egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese.
