1989 tavaszán egy rutinszerűnek induló járat percek alatt vált valóságos rémálommá. A Malév prágai járatának eltérítése nemcsak a hidegháború végének egyik különös epizódja, hanem egy olyan történet is, amelyben a lélekjelenlét és a szakmai felkészültség életeket mentett.

1989 március 29-én a Malév 640-es járata Ferihegyről indult, majd Prágában landolt egy rövid technikai megállóra. A beszállítás közben azonban két, mindössze 17 éves fiatal fegyverrel jutott fel a fedélzetre.
A biztonsági rendszer több ponton is hibázott: egy őrizetlen ajtón keresztül akadálytalanul jutottak be, majd az utasok közé vegyülve kerültek a repülőgépre. A helyzet eleinte annyira szokatlan volt, hogy többen filmforgatásnak hitték az eseményeket.

A légiutas-kísérők hamar felismerték a veszélyt: fegyveresek tartottak túszokat, egyikük egy lefűrészelt csövű puskát szegezett az utasokra. A személyzet azonnal aktiválta a 7500-as eltérítési kódot, és megkezdte az utasok kimenekítését.
A gyors döntések kulcsfontosságúak voltak:
A helyzetet tovább súlyosbította egy lövés, amely pánikot okozott, bár súlyos sérülés végül nem történt.
A két fiatal célja az volt, hogy Amerikába jussanak, ám nem voltak tisztában a repülés technikai korlátaival. A Tupoljev Tu–154-es nem volt képes átrepülni az Atlanti-óceánt, így az elképzelés eleve irreális volt.
A kommunikáció nehézségei és a tapasztalatlanság miatt a helyzet rendkívül kiszámíthatatlan volt – éppen ez jelentette a legnagyobb veszélyt.
A krízis kulcsszereplője Taba Lajos, a prágai magyar konzul volt, aki önként vállalta, hogy túszként felszáll a gépre.
A tárgyalás során alkalmazott stratégia:
A módszer működött: az eltérítők egyre együttműködőbbé váltak, és végül elfogadták, hogy a gép Frankfurt felé repüljön.
A repülőgép Frankfurtban landolt, ahol amerikai katonai jelenlét biztosította a végső megoldást. A konzul utasítására az eltérítők:
A hatóságok perceken belül elfogták őket. A fedélzeten tartózkodók közül mindenki túlélte az eseményeket.

A két fiatalt később elítélték gépeltérítés miatt, de életkoruk miatt nem kaptak hosszú büntetést. Az ügy a rendszerváltás utáni időszakban fokozatosan háttérbe szorult.
Érdekesség, hogy az egyik család bocsánatkérő levelet küldött a Malévnak, és a fiatalok később civil életet kezdtek.
Az esetet később beépítették a légiutas-kísérők képzésébe, és máig fontos példája annak, hogyan lehet egy extrém helyzetet higgadtsággal kezelni.