2024. november 26., kedd
Virág névnapja
Virág névnapja
Megnézzük a forint bankjegy születésének az útját, a tervezéstől kezdve a bankjegypapír gyártáson át egészen a nyomtatási fázisokig:, azaz mit jelent az alnyomat, metszetnyomat, UV nyomat, sorszám. Természetesen szó lesz az összes biztonsági elemről, kiderül mi a fémszál, hogy kerül be a vízjel és mi az iridescens csík. És nem maradhat ki a bankjegy logisztika és a biztonság sem. A gyártás kezdődhet...!
A magyar bankjegyek és bankjegyszalagok története a Kossuth bankókkal kezdődik. Az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere által teremtett papírpénzeket összefogó legrégebbi szalag Asbóth Lajos hagyatékából származik. A csomagolószalag 100 darab 15 krajcáros papírpénzt fogott össze, amelynek értéke 25 forint volt a korabeli bonyolult átszámítás szerint.
A kiegyezés utáni évekig csak osztrák bankjegyek kerültek forgalomba, amelyek csomagolószalagjai természetesen német nyelvűek voltak. Az osztrák-magyar bank megalakulása után azonban a koronásokhoz hasonlóan azok szalagjai is kétnyelvűek lettek. 1917-ben még mindig német volt a nevezett bank hivatalos nyelve, ez látható a szalag elülső oldalán, a hátsó oldalon azonban magyarul szerepelnek az adatok. Ugyanez a rend érvényesült Csehországban és Ausztriában is, jelezve a monarchia két vezető (és névadó) hatalmának főszerepét a pénzügyekben is.
Az első világháború utáni gazdasági összeomlás egy addig nem tapasztalt inflációt is gerjesztett, amelynek csak 1926-ban vetett véget a pengő megjelenése. Érdekesség, hogy a pénzügyi konszolidáció érdekében létrehozott Magyar Nemzeti Bank csomagolószalagjával fogták egybe az ezerkoronásokat, amelyeket még osztrák-magyar bank bocsátott ki.
A pengő címletei és csomagolószalagjai tizenöt éven át alig változtak. A második világháború évei is csak lassú, nagyobb címletű bankókat nem igénylő inflációval teltek. 1944-ben, Szálasi Ferenc októberi hatalomátvétele után már nagyobb lett a pénzromlás. Noha új bankjegyeket a nyilas kormány nem nyomatott, mégis volt "saját" pénze. Zöld nyilaskereszttel és pecséttel felülbélyegezték a bankjegyeket és a csomagolószalagokat, az általuk ellenőrzött területen pedig csak ilyeneket fogadhattak el fizetőeszközül.
1944 áprilisában az 1 milliárdos volt a legnagyobb bankjegy. A banknál azt hitték, ezt követi majd a 10, a 100 és az 1000 milliárdos, azaz 1 billiós bankjegy. A pénzpolitikusok már milpengőben gondolkodtak, és másként nevezték el ugyanazt a pénzértéket: az április 29-én kibocsátott címletek a következők lettek: 10 ezer milpengő, 100 ezer milpengő és egymillió milpengő. Később a milpengő sem volt elég nagy, így került a bilpengő forgalomba.
A folyamat végén, 1944 júniusában hozták forgalomba a világ legnagyobb névleges értékű papírpénzét, a százmillió bilpengős bankjegyet (az 1-es után húsz nulla következett). A bankókat használták is, a 100 darabot tartalmazó köteg értékét mutató szalaggal átkötve. Az utóbbi a maga 10 milliárd bilpengős jelzésével a világ legnagyobb értéket mutató bankjegycsomagoló-szalagja.
Aztán erre még rádobtak egy lapáttal, kinyomtatták (de már nem került forgalomba) az egymilliárd bilpengőst. Ennek a nyomdai íveit már fel sem vágták, így természetesen nem készült hozzá csomagolószalag sem. (Ha készült volna, 100 milliárd bilpengő állt volna jelzésként, azaz az 1-est huszonhárom nulla követte volna.)
Végül augusztus elsején jött az új forint, amely véget vetett a pengő inflációjának. Az új pénz papírcímletei a 10 és a 100 forint voltak, ezeknek feleltek meg az új bankjegycsomagoló-szalagok is.
Később 20, 50, majd 500, 1000, 10 000 és 20 000 forintosok számára kellett szalagokat készíteni. Ezek a számok is mutatják, hogy 1946 óta a forint is inflálódott, becslések szerint egy akkori forint megközelítőleg 1000 mainak felel meg. Kétségtelen persze, hogy ez messze mögötte marad annak a viszonyszámnak, amely szerint 1946-ban az átváltáskor egy forint értéke 400 000 kvadrillió pengő volt (a kvadrillió 10 a 29-ediken).
