A hazai harcsarekordok története évtizedek óta lázban tartja a kapitális halak kedvelőit, hiszen Magyarország vizei – különösen a Duna, a Tisza és a nagy víztározók – világviszonylatban is kiemelkedő életteret biztosítanak az európai harcsának (Silurus glanis). A hivatalos országos ranglistát hosszú évekig egy 113 kilogrammos, tiszai példány vezette, ám az utóbbi időben a modern technológia, a precízebb módszerek és az egyre tudatosabb halkímélő szemlélet hatására sorra dőltek meg az egyéni és vízi rekordok. A magyar vizekben élő matuzsálemek képesek elérni a 250 centiméter feletti hosszt is, ami biológiai értelemben is a faj teljesítőképességének felső határát súrolja.
A rekordlisták élén gyakran szerepelnek olyan ikonikus helyszínek, mint a Merenyei-víztározó vagy a különböző bányatavak, ahol a zavartalan környezet és a bőséges táplálékforrás lehetővé teszi a halak extrém növekedését. Az egyik leghíresebb korábbi csúcsbeállítás egy 112 kilós harcsához fűződik, amelyet a baranyai vizeken akasztottak meg, és amely méltó reprezentánsa volt a magyarországi állománynak. Fontos azonban megjegyezni, hogy a súly mellett a testhossz vált az utóbbi évek egyik legfontosabb mérőszámává, mivel a horgászok egyre gyakrabban alkalmazzák a "fogd meg és engedd vissza" elvet, ahol a mérlegelés okozta sérülések elkerülése végett a hossz mérése az elsődleges.
Az utóbbi időszak rekordfogásai, köztük a palotási 265 centiméteres óriás, rámutatnak arra a tendenciára, hogy a hazai horgászkultúra szintet lépett. Míg korábban a rekordok nagy része véletlenszerű kapásokból vagy hagyományos fenekező módszerekből született, ma már a Jankovics Krisztián által is bemutatott célzott cserkelés, a vertikális pergetés és a speciális úszós technikák hozzák el a sikert. Ezek a rekordok nemcsak a horgász ügyességét dicsérik, hanem igazolják vizeink kiváló ökológiai állapotát is, hiszen ilyen méretű ragadozók csak stabil és egészséges táplálékpiramis csúcsán maradhatnak életben évtizedeken keresztül.
Íme a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) és a hitelesített fogások alapján összeállított lista a hazai vizek legnagyobb óriásairól. Fontos megjegyezni, hogy bár a súly a hagyományos rekordmérce, a modern szemléletben a Jankovics Krisztián által fogott 265 cm-es hossz számít a jelenlegi abszolút csúcsnak.
| Helyezés | Tömeg (kg) | Hossz (cm) | Vízterület | Év |
| 1. | 113,00 kg | 230 cm | Tiszai-tó | 2010 |
| 2. | 112,00 kg | 245 cm | Merenyei-víztározó | 2020 |
| 3. | 111,00 kg | 248 cm | Adácsi-tó | 2017 |
| 4. | 109,00 kg | 240 cm | Duna (Adony) | 2004 |
| 5. | 108,00 kg | 242 cm | Töröcskei-tó | 2011 |
Súly vs. Hossz: Jól látható, hogy a listavezető 113 kg-os hal "csupán" 230 cm volt, ami rendkívüli kondícióra és tömzsi testfelépítésre utal. Ezzel szemben a legújabb 265 cm-es palotási rekord (Jankovics Krisztián fogása) hossza messze felülmúlja ezeket, ami biológiailag egy jóval idősebb, de nyúlánkabb példányt jelent.
A "100-as klub": Magyarországon évente csupán néhány 100 kg feletti példányt hitelesítenek, ami jól mutatja, mennyire ritka és értékes egy-egy ilyen matuzsálem.
Módszerek: Míg a régebbi rekordok (pl. a 2010-es tiszai) gyakran harcsázó kuttyogató módszerrel születtek, a modern rekordoknál egyre nagyobb szerepet kap a cserkelés és a speciális pelletes vagy nadályos felkínálás.
Ez a lista folyamatosan frissül, hiszen a hazai vizekben, mint például a Gyékényesi-tóban vagy a Dunában, bizonyítottan élnek olyan példányok, amelyek súlya megközelítheti a 120-130 kilogrammot is, de kifogásuk és partra segítésük emberfeletti teljesítményt igényel.