A háború közvetlen oka a trianoni békeszerződés végrehajtása során felmerült viták voltak a magyar és román határok vonalán. A békeszerződésben a trianoni határ alapján jelentős területek váltak el Magyarországtól és Romániához kerültek. Az újonnan kialakult határvonal sok vitát és feszültséget szült mindkét fél között.
1919 nyarán, a magyarországi forradalom és a Tanácsköztársaság kialakulása után, Románia kihasználta a zűrzavart és a magyar hatalmi vákuumot, és hadsereget küldött az elfoglalt területekre. A román hadsereg sikeresen elfoglalta Erdély nagy részét és több más területet is.
A magyarok azonban nem hagyták szó nélkül a román terjeszkedést, és megkezdték a háborút Románia ellen. A Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, a Vörös Hadsereg és a nemzeti haderő együtt harcolt a román csapatokkal. A háború kezdeti szakaszában a magyarok némi sikert értek el, de a román hadsereg létszámfölénye és jobb felszereltsége végül döntőnek bizonyult.
A háború júliusban tetőzött, amikor a románok sikeresen visszafoglalták Budapestet és letartóztatták a Tanácsköztársaság vezetőit. Ezután a magyarok elfogadták a román békét, amelynek eredményeként Románia megtartotta az elfoglalt területeket, és a határok megerősítésre kerültek.
Az 1919-es magyar–román háború következményeként Erdély nagy része Románia részévé vált. A háború jelentős hatással volt a magyar és román nemzeti identitásra, valamint a két ország közötti kapcsolatokra is. A konfliktusnak hosszú távú politikai és területi következményei voltak, amelyek tovább feszítették a magyar és román viszonyt.