Az 1961-ben épült oroszlányi hőerőmű hűtőtavának kialakítása céljából duzzasztották fel a környező réteken átfolyó Által-eret. 1960 őszén készült el a völgyzáró gát, és megkezdődött a tó feltöltése. A tónak kettős célja van; hűtés és tárolás. Az erőmű kondenzátoraiban felmelegedett hűtővizet felületi párologtatás, és a tó befolyásával történő keveredés útján hűti. A lényeg, hogy az ipari tevékenység miatt a tó vízhőmérséklete ideális az állatvilág, elsősorban a halak számára.
Az évek során a tó közkedvelt horgászparadicsommá vált, az északi gát és a hőerőmű közvetlen közelében lévő partszakasz kivételével körbe épült a jellegzetes cölöpökön álló horgászházakkal, melyek többségéhez hosszú, fapallókból készült stégek vezetnek.
A rendkívül fotogén, romantikus tóparti vityillók magántulajdonban vannak, látogatásuk természetesen idegenek számára nem megengedett, viszont a tópart az erőmű tulajdona, elméletileg bárki szabadon mozoghat a horgásztó partjainál. Az utóbbi időben több külföldi portálon is megjelentek fotók, leírások a helyről, a ház és stégtulajdonosok őszinte bosszúságára szebb hétvégéken csőstül jönnek a kíváncsiskodók.
A tavat középen kettévágja a gigászi szállítószalag, mely hazánk egyetlen működő mélyművelésű bányájából, a Pusztavám melletti, márkushegyi bányaüzemből hozza az erőműt tápláló barnaszenet. Ugyanezt az építményt láthatjuk a vértesszentkereszti romok mellett is.