Elhunyt Tarr Béla: A magyar film nemzetközi óriását gyászolja a világ

A Sátántangótól a világhírig

Tarr Béla 1955-ben született Pécsen, és már tizenévesen amatőr filmekkel hívta fel magára a figyelmet. Pályafutása a dokumentarista realizmussal indult (Családi tűzfészek, Panelkapcsolat), de az igazi nemzetközi áttörést a Krasznahorkai László íróval való együttműködése és a radikális stílusváltás hozta meg.

Az 1994-es, több mint hétórás Sátántangó filmtörténeti mérföldkővé vált. A film hossza, a lassú sodrású, hipnotikus fekete-fehér képsorok és Vig Mihály kísérteties zenéje olyan egyedi esztétikát teremtett, amelyet ma „slow cinema”-ként ismer a világ. Susan Sontag amerikai esszéista egyenesen úgy fogalmazott: a Sátántangó minden egyes percében ott van a filmművészet méltósága.

Tarr Béla legfontosabb alkotásai

A rendező életműve viszonylag kevés, de annál súlyosabb darabból áll, melyek mindegyike kultuszfilmmé vált:

• Kárhozat (1988): Itt kristályosodott ki a rá jellemző melankolikus, esős-sáros vizuális világ.
• Werckmeister harmóniák (2000): A rend és a káosz küzdelmének látomásos bemutatása.
• A londoni férfi (2007): Georges Simenon regényének adaptációja, cannes-i versenyfilm.
• A torinói ló (2011): Az életmű záróköve, amelyért elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját, az Ezüst Medvét.

A tanítás és az utolsó évek

Miután A torinói ló bemutatása után bejelentette visszavonulását a játékfilmrendezéstől, Tarr Béla a tudás átadásának szentelte életét. Szarajevóban megalapította a film.factory nevű filmiskolát, ahol a világ minden tájáról érkező tehetségeket mentorált.

Munkásságát a legnagyobbak méltatták: Martin Scorsese, Gus Van Sant és Christopher Nolan is inspirációként hivatkozott rá. A Guardian brit napilap korábban a világ 13. legjobb rendezőjének választotta, megelőzve olyan neveket, mint Steven Spielberg vagy Quentin Tarantino.

Tarr Béla öröksége

Tarr Béla halálával a magyar kultúra egy olyan alkotót veszített el, aki soha nem kötött kompromisszumot a kommersz elvárásokkal. Filmjei nem egyszerűen történetek, hanem egzisztenciális utazások, amelyek az emberi méltóság és a létezés végső kérdéseit feszegetik.

"A mozi nem szórakoztatás, hanem az emberi méltóság megőrzésének eszköze" – vallotta. Ezt az örökséget hagyta hátra nekünk, nézőknek és a jövő alkotóinak egyaránt.

Nyugodjék békében.

Emlékezzünk Tarr Bélára a Partizának adott életút interjújával, melyet 2023. március 24-én rögzítettek.