A magyar betyárok a 18-19. században az alföldi régióban tevékenykedtek, és a Hortobágy vidéke gyakran szolgált menedéküknek. A betyárok általában lovas rablóbandákként működtek, és a vadonban élték az életüket.
A Hortobágy vidéke kiválóan alkalmas volt arra, hogy a betyárok itt megbújjanak és elrejtőzzenek, mivel a terület nagyon nagy és elhagyatott. Emellett a betyárok számára fontos volt a megfelelő táplálkozás és az erőnlét fenntartása, mivel folyamatosan mozgásban voltak, és a kalandos életmódjuk miatt gyakran küzdöttek nehéz körülményekkel.
Ezért a betyárok gyakran főztek kiadós levest a Hortobágyon. A levesnek általában nagy volt a mennyisége, és a betyárok számos alapanyagot használtak fel hozzá, például húst, zöldséget és babot. A leves egyszerre biztosította a betyároknak a szükséges energiát és táplálékot, és könnyen elkészíthető volt az alapanyagokat tüzes kotlókban főzve.
Emellett a leves főzése egy közösségi tevékenységként is szolgált a betyároknak. A levest általában együtt főzték és ették meg, ami a közösség összetartását erősítette.
A betyárok által főzött leveseknek különféle változatai voltak, attól függően, hogy milyen alapanyagokat használtak fel hozzá. Például a legelterjedtebb változat a gulyásleves volt, amelynek alapja a marhahús, a paprika és a hagyma volt. A betyárok azonban gyakran használtak fel más alapanyagokat is, mint például a csülköt, a birkahúst vagy a szalonnát.
A Hortobágyon főzött levesek nemcsak a betyárok számára jelentettek fontos táplálékforrást, hanem a helyi lakosok számára is. A betyárok gyakran kereskedtek a helyiekkel, és cserébe adták el nekik a földön termelt zöldségeket és gyümölcsöket. Így a leves főzése és az ezzel járó kereskedelem a Hortobágyon egy fontos gazdasági tevékenység volt.
Összességében tehát a betyárok a Hortobágyon főzött levesekkel biztosították az erőnlétüket, közösségi tevékenységként használták és kereskedtek vele. A leves főzésének hagyománya a mai napig fennmaradt az alföldi régióban, és a hortobágyi csikósleves ma is az egyik legnépszerűbb magyar étel.
Nem véletlen, hogy ez a csikósleves emlékeztet a palóclevesre vagy éppen a betyárlevesre.
De hol is van az előírva, hogy közismert recepteket ne gondolhatnánk újra és ne újíthatnánk meg a megszokott és néha már kissé megunt recepteket, ételeket.
Nézzék meg a receptvideót és próbálják ki a látottakat, ha úgy látják jónak akár változtatnak is a hozzávalókon és az elkészítés módján.
Hozzávalók: