Az egyik leginkább munkaigényes – és sok esetben a legdrágábban fenntartható – növény a kertben a szép, zöld pázsit. Akkor mutat a legtökéletesebben, ha folyamatosan nyírjuk, műtrágyázzuk, öntözzük, felülvetjük, szellőztetjük a talajt… Nem kell minden esetben lemondani róla, hiszen csodálatos érzés mezítláb sétálni rajta, ráheveredni, viszont érdemes megfontolnunk, hogy ha kisebb területen szeretnénk csak fenntartani a pázsitot, mennyi időt, és nem utolsó sorban pénzt takarítunk meg vele.
Ha nincs időnk a folyamatos növényformázásra, metszésre, akkor a legjobb, ha kihagyjuk a formára nyírt alaknövényeket, a futó- vagy kúszórózsát, a trombitafolyondárt és a lilaakácot is, amelyek a megfelelő gondozás nélkül könnyen kicsúszhatnak a kezeink közül. Hasonló a helyzet azokkal a cserjékkel és fákkal kapcsolatban is, melyeknek a kert klímája, talajviszonya és fekvése nem a legmegfelelőbb. A helyes kiválasztással sikerül a növényeket jó kondícióban tartani, így kevésbé lesznek hajlamosak a megbetegedésre, kevesebb törődést igényelnek. Nem érdemes tehát savanyú talajt igénylő rhododendronokat telepíteni a tömör, meszes talajon, és mocsári fajokkal kísérletezni a száraz, szeles dombtetőn. Válasszunk olyan növényeket, amelyek szépen fejlődnek minimális gondoskodás mellett is a környező utcák kertjeiben és parkokban.
A szezonális virágágyások karbantartása szintén időigényes feladat. Persze nem szükséges teljesen megszabadulnunk az egynyári növényektől, de érdemes megfontolni, hogy az ágyás egy részére könnyen kezelhető évelőket és alacsony díszcserjéket is ültethetünk, levendulát, cipruskát, orvosi zsályát, néhány örökzöld cserjével pedig a kertrész díszítő értékét kiterjeszthetjük az egész évre.
A szerves mulcsozás az egyik legjobb kertfenntartási időmegtakarítás. Hátráltatja a gyomnövekedést, csökkenti a talaj túlmelegedését és a vízveszteséget, és lebomlásával javítja a talaj szerkezetét. A faapríték vagy a leggyakrabban használt aprított fenyőkéreg szétterítése az ágyás növényei között minimális fáradsággal azonnal jól karbantartott megjelenést kölcsönöz a kertünknek.
Sokszor a családi házakhoz tartozó kert lényegesen nagyobb, mint amekkorát érdemben használni szeretnénk. Képzeljünk el egy olyan kertet, ahol annak egyes részeit – ha nem is teljes mértékben, de nagyrészt – rábízzuk a természetre. Ez jelenthet vadvirágos rétet néhány fával vagy szinte áthatolhatatlan, virágzó cserjesort egy-két örökzölddel az ingatlan hátsó határán. Néhány év után a lehullott levelek természetes talajtakarót képeznek, a madarak visszatérnek fészkelni és táplálkozni.
Valamilyen burkolatra minden kertben szükség van. A térkő hatalmas előnye, hogy nem kényes, fagyálló, lerakás után azonnal terhelhető, tartós, és szükség esetén felbontható és újra lefektethető. A gyártástechnológia fejlődésének eredményeképp a megjelenése lehet a hagyományos, kisméretű téglához hasonlító, felszíne a kőzetekére emlékeztető, de használatával a természet színeit utánzó árnyalatok is megjelenhetnek a terasz burkolatán. A térkövezés nem szitokszó, csak a helyes arányokat kell eltalálni.
Ha az igazi cél az, hogy több időt töltsünk a kertben, akkor a legkellemesebb helyet válasszuk ki a pihenésre, és ne felejtsük el, hogy árnyékos fa alatt a térkő sem ontja magából a hőt, cserébe nem kell folyamatosan kezelni, mint a faburkolatot, de lényegesen dekoratívabb, mint az öntött betonfelület. Csak ne felejtsünk el fákat ültetni, lehetőleg minél többet… és dőljünk hátra kicsit, mert a díszkert elsődleges célja nem a folyamatos és sokszor sziszifuszi fenntartás.