A hagyományok alapján régebben ismert „Mikulás” elnevezés a képzeletbeli ajándékosztó elnevezésére, aki 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lény”, illetve mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket. Azoknak a gyerekeknek, akik jól viselkedtek a Mikulás ajándékot tett a csizmájába, azonban azok a gyerekek, akik rosszul viselkedtek az évben virgácsot kaptak.
A mikulás csomagnál nagyobb meglepetés már csak az lehet, amikor személyesen látod a Télapót. Ez pedig nagyon nagyon ritka alkalmakkor még akár sikerülhet is, A bojtos sapkás Télapó Magyarországon a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli mesefigura az alapvetően keresztény ihletésű karácsonyi ünnepkörben. A „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból. Végül Moritz von Schwind német festő és meseillusztrátor képzelete nyomán – 1847-ben nyerte el végső formáját, a hosszú, fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, köpenyes, testes alakját. A téli ünnepek ajándékozó lényeinek nagyon régi hagyománya van egész Európában. Ennek leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája egyértelműen azonosult a Télapó alakjával.