Hogyan lehet biztonságosan földet érni egy mindössze 400 méter hosszú pályán? Milyen megoldások jöhetnek számításba olyan szigeteken, ahol semmilyen repülőtéri szabvány nem alkalmazható? Hogyan képzik a pilótákat a világ legdurvább repülőtereire? Hogyan lehet leszállni egy olyan katlanban, ahol minden van, csak hely nincs? Milyen speciális gépeket használnak légitársaságok azokon a repülőtereken, amelyek kisebbek, mint egy repülőgéphordozó fedélzete? Karib-tenger, Grúzia és Új-Zéland. Három régió, négy párját ritkító repülőtér.
A világ legrövidebb pályás repülőtereit általában hegyvidéki vagy szigeti területeken találjuk, ahol a földrajzi korlátok miatt kénytelenek voltak kis méretű leszállópályát építeni. Néhány példa:
Juancho E. Yrausquin Airport - Saba szigetén, a Karib-térségben: A leszállópálya hossza mindössze 396 méter, ami miatt csak az Egyesült Államokban engedélyezett Twin Otter típusú repülőgépek használhatják.
Matekane Air Strip - Lesotho királyságban, Afrikában: A leszállópálya hossza mindössze 400 méter, ami miatt csak kis méretű repülőgépek használhatják.
Barra Airport - Skócia nyugati partján, az Egyesült Királyságban: A leszállópálya hossza csak 680 méter, ami miatt a repülőteret csak bizonyos időszakokban lehet használni, amikor az árapály alacsony.
Gisborne Airport - Új-Zéland északi szigetén: A leszállópálya hossza mindössze 823 méter, ami miatt csak kis és közepes méretű repülőgépek használhatják.
Courchevel Airport - Franciaországban: A leszállópálya hossza mindössze 537 méter, ami miatt csak tapasztalt pilóták és kis méretű repülőgépek használhatják. Ezen a repülőtéren az is érdekesség, hogy a pálya emelkedése miatt csak egy irányba lehet leszállni és felszállni.
Ezekről is mesélnek az Aeropark munkatársai. Kalandra fel, öveket becsatolni!