2025. május 12., hétfő
Pongrác névnapja
Pongrác névnapja
A katolikus egyház új vezetője immár hivatalosan is XIV. Leo pápa, akit hosszas és rendkívül feszült konklávé után választott meg a bíborosi testület. A pápaválasztás ideje alatt azonban sosem látott mértékű politikai és médiaoffenzíva zajlott a háttérben – titkos tárgyalások, kiszivárogtatott lejárató kampányok és állítólagos világi beavatkozások szították a feszültséget. De mi az igazság azokról a híresztelésekről, amelyek többek között Erdő Pétert és Emmanuel Macront is a botrányok középpontjába állították?
A francia sajtó állítása szerint Emmanuel Macron francia elnök több bíborost is vendégül látott még a konklávé előtt, hogy megakadályozza a konzervatív Robert Sarah megválasztását. A találkozó valóban megtörtént, ezt később diplomáciai források is megerősítették, ám Macron nem utasítást adott, hanem „baráti eszmecserét” folytatott a francia bíborosokkal.
Elemzők szerint ez is túl van a határon, hiszen minden világi befolyás tilos a pápaválasztás idején – függetlenül attól, hogy közvetlen utasításról vagy burkolt üzenetekről van-e szó.
Az egyik legtöbbet emlegetett figura Erdő Péter magyar bíboros volt, akit a New York Times a konzervatívok favoritjaként mutatott be. Az a hír is elterjedt, hogy ő leplezte le Macron akcióját, és figyelmeztette a konklávé tagjait. Ezt a Vatikánba akkreditált magyar nagykövet, Habsburg Eduard egyértelműen cáfolta. Mint kiderült, Erdő nem is tudott a találkozóról, így ez az értesülés álhírnek bizonyult.
Egy másik szenzációs hír szerint titkos megállapodás született Pietro Parolin, a Vatikán korábbi államtitkára és Erdő Péter között: ha Parolint pápává választják, Erdőt nevezné ki utódjául, vagyis kvázi vatikáni miniszterelnökké. Bár a spekulációt több külföldi újság is átvette, semmilyen hiteles bizonyíték nem támasztotta alá az állítást. A híresztelést szintén visszautasította Habsburg Eduard, ahogy maga Erdő Péter is határozottan tagadta.
A hírek és álhírek áramlása alapján világossá vált, hogy a különböző bíborosi csoportok – konzervatívok és progresszívek egyaránt – szisztematikusan próbálták befolyásolni a még bizonytalan szavazókat. Egyes források szerint 40 bíborosról készült irányított portrégyűjtemény is keringett a konklávé előtt, amelyben az illetők álláspontjait elemezték például a nők felszenteléséről vagy az azonos nemű párok áldoztatásáról. Ezekkel az anyagokkal rejtett iránymutatást kívántak adni arról, milyen pápát kellene választani – ami szintén szembemegy a pápaválasztás szigorú szabályzatával.
Végül a bíborosok XIV. Leo néven választották meg az új egyházfőt, aki sem Erdő Péter, sem Parolin nem volt, de egyikükhöz sem állt messze. A választás során a kompromisszumos jelölt szerepe vált döntővé: olyan pápa kellett, aki hidat képezhet a megosztott testület két pólusa között. XIV. Leo tehát nem a legesélyesebbként indult, de épp ez vált előnyévé – nem volt célpontja lejárató hadjáratoknak, és nem köthető egyértelműen sem a konzervatív, sem a progresszív táborhoz.
A mostani események világosan megmutatták, hogy a pápaválasztás nemcsak szakrális, hanem politikai aktus is. Bár a világi vezetők formálisan nem szólhatnak bele, a valóságban befolyásolási kísérletek rendszeresen történnek – legyen szó államfőkről, sajtókampányokról vagy belső egyházi alkukról. A legnagyobb tanulság mégis az, hogy a hitelesség és a józan kompromisszumkészség győzhet a legvégén – ahogy azt XIV. Leo megválasztása is bizonyította.
