Az 1964-es tokiói olimpián, az ausztrál sprinter John Landy megállt, hogy segítsen fölkelni a kenyai Ron Clarke-nek, aki elesett előtte az egyik futam során.
Az 1982-es spanyol labdarúgó-világbajnokságon, azon a meccsen, amelyen Algéria 2-1-re legyőzte Németországot, a német csapatkapitány, Karl-Heinz Rummenigge megrázta az algériai játékosok kezét a mérkőzés végén, hogy gratuláljon nekik a győzelemhez.
Az 1988-as szeuli olimpián, a maratoni versenyen, a svájci Gabriela Andersen-Schiess rosszul lett, majd elesett és látszólag nem tudta folytatni a versenyt. Azonban, ahelyett hogy feladta volna, Anderson-Schiess kitartott és végül a célegyenesbe érve átlépte a vonalat. Bár utána azonnal kórházba kellett szállítani, a kitartása miatt nagyra értékelte az egész sportvilág.
Az 1992-es barcelonai olimpián, Derek Redmond, a brit sprinter, megsérült a 400 méteres futamának közepén. Bár mindenki azt várta, hogy feladja a versenyt, Redmond kitartott és elkezdte vonszolni magát a cél felé. Az apja pedig a pályán száguldva segítette, hogy eljusson a vonalig. Bár Redmond nem tudta befejezni a versenyt, az őszinte erőfeszítését és kitartását sokan emlékeznek ma is.
Az 1996-os atlantai olimpián, az amerikai gimnaszta Kerri Strug megsérült a lába az utolsó szaltójának landolásakor. Azonban még így is kitartott, és a második próbálkozásával sikerült befejeznie a gyakorlatát, amivel segítette csapatát, hogy az aranyéremet szerezzék.
Az 2008-as pekingi olimpián, a spanyol triatlonos, Javier Gomez segített a dél-afrikai konkurensének, Henri Schoemannek, hogy helyreállítsa a kerékpárját, miután az problémákat okozott neki a verseny során.
Az 2012-es londoni olimpián, a női 5000 méteres futamban, az amerikai Abbey D'Agostino és a nevezett sportolók közül az egyik új-zélandi, Nikki Hamblin összeütközött. Azonban ahelyett, hogy egymásra haragudtak volna, mindketten segítettet egymást, hogy felálljanak és tovább fussanak. Bár mindkettőjüknek sérüléseket okozott az eset, a jelenet mégis példaként szolgál a fair playről és az emberségről.
Az 2016-os riói olimpián, a női 5000 méteres futamban, az amerikai Abbey D'Agostino szintén hősies cselekedetet vitt véghez, amikor segített a riválisának, a nevezett sportolók közül az egyik svéd sportolónak, hogy talpra álljon, miután ő maga is elesett.
Az 1972-es müncheni olimpia a fair play jegyében kezdődött, amikor az izraeli olimpiai csapat egy szolidaritási gesztussal tiszteletét fejezte ki az egykori náci haláltáborok áldozatainak emléke előtt. Azonban az olimpia történetének egyik legnagyobb tragédiájának szemtanúi lettünk, amikor a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) terrorista csoportja elfoglalta az izraeli olimpiai csapat szállását, és 11 sportolót meggyilkolt.
Az 1999-es US Open teniszbajnokság döntőjében, az ausztrál teniszező, Patrick Rafter sportszerűen viselkedett, amikor kiabáló nézők miatt a franciával, Cedric Pioline-nal félbeszakadt a meccs. Rafter visszament a pályára, hogy segítsen a rendezőknek a nézők nyugtatásában, és megnyerte a mérkőzést a fair play és sportszerűség jelképeként.
Ezek a pillanatok csak néhány példa a fair play és az emberség értékére a sport világában. Az ilyen esetek emlékeztetnek minket arra, hogy a versengés közben is lehetünk tisztességesek, és hogy a sportszerűség a győzelemnél is fontosabb.