Nézd Anya, gurulós bácsi! Mit tegyünk azért, hogy gyermekünk nyitottsággal forduljon a fogyatékossággal élők felé?

Az alábbiakban néhány tipp található arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet elősegíteni, hogy gyermekünk nyitott és elfogadó legyen a fogyatékossággal élőkkel szemben:

1. Beszéljenek a témáról nyíltan: Fontos, hogy beszéljenek gyermekünkkel a fogyatékosságról, hogy jobban megértsék azt, és megszüntessék a tévhiteket és a sztereotípiákat.
2. Tanuljunk meg elfogadni a különbségeket: Magyarázzuk el gyermekünknek, hogy minden ember más és különböző, és ez természetes. Segítsük őt abban, hogy elfogadja és tisztelje a különbségeket.
3. Támogassuk a barátkozást: Segítsük gyermekünket abban, hogy barátkozzon és játszon együtt fogyatékossággal élő gyermekekkel. Az ilyen tapasztalatok segíthetnek csökkenteni a félelmet és az idegenkedést.
4. Tartsuk szem előtt az egyenlőséget: Az egyenlőség fontos alapelv, amelyet meg kell tanítanunk gyermekünknek. Azáltal, hogy megérti, hogy minden ember ugyanolyan fontos és értékes, segítünk neki abban, hogy elfogadóbb legyen a fogyatékossággal élőkkel szemben.
5. Bátorítsuk a kölcsönös segítségnyújtást: Arra bátoríthatjuk gyermekünket, hogy segítsen a fogyatékossággal élő embereknek. Például segíthet nekik az átjutásban, vagy egyszerűen csak barátkozhat velük.
6. Keressünk lehetőségeket az együttműködésre: Keressünk olyan lehetőségeket, ahol a gyermekünk együttműködhet fogyatékossággal élő emberekkel, például az önkéntesség vagy közösségi események szervezése révén.

Fontos megjegyezni, hogy a legjobb módja annak, hogy gyermekünk nyitott és elfogadó legyen a fogyatékossággal élőkkel szemben, az, hogy magunk is példát mutatunk és elfogadóak vagyunk. Az elfogadás és a tolerancia tanítása otthon kezdődik, és a pozitív példa hatására a gyermekünk is ezt követi majd.

A világ népességének mintegy 15 százaléka él fogyatékossággal, Magyarországon a KSH 2016-os adatai alapján több mint 400 ezer ember értelmi vagy mozgáskorlátozott. Ők is társaikkal egyenrangú életet szeretnének élni, ehhez azonban az akadálymentesítésen kívül kulcsfontosságú, hogy a társadalom többi tagja is tisztelettel és nyitottsággal forduljon feléjük. Meghatározó, hogy a felnőttek elfogadóan álljanak hozzájuk, és lényeges, hogy mit tanítanak gyerekeiknek annak érdekében, hogy a fiatal korosztály számára ne legyen zavarba ejtő fogyatékossággal élők társaságában lenni.

Nem is vagyunk annyira különbözőek
A gyermekekben alapvetően kevesebb az előítélet, mint a felnőttekben – a fiatalokban kialakult sztereotípiákat általában a felnőttektől veszik át, ezért a szülőknek, pedagógusoknak kiemelt szerepük van abban, hogy a fiatalok megőrizzék alapvető nyitottságukat. A kicsikben természetesen felmerülnek a kérdések, ha látják, hogy valaki testileg vagy szellemileg más, mint ők. Ilyenkor fontos, hogy a saját nyelvükön magyarázzuk el nekik, illetve személyesen is megtapasztalhassák, miben különböznek fogyatékossággal élő társuktól. Éppen ezért egyre több szervezet kezdeményez az oktatási intézményekben is a fiatalokat érzékenyítő foglalkozásokat. A Magyar Parasport Napján, február 22-én például számos óvodában és iskolában találkozhatnak parasportolókkal és próbálhatnak ki különböző parasportágakat a gyerekek. „A Magyar Paralimpiai Bizottság élen jár abban, hogy minél inkább közelebb hozza számunkra a korlátokkal élők életét, és így láthassuk, hogy a fogyatékossággal élők álmai, örömei nagyon is hasonlók ép társaikéhoz” – mondta el Horváth Magyary Voljč Nóra, a K&H kommunikációs vezetője. „A Magyar Paralimpiai Csapat támogatójaként 17 éve segítjük a paralimpikonok felkészülését és versenyeit. Ezalatt az idő alatt példát mutattak nekünk elszántságból, eltökéltségből, kiváló teljesítményből - hozzáállásuk, küzdésük elismerésre méltó. Ők csak egy kis szelete a fogyatékossággal élők csoportjának, de mindannyian megérdemlik, hogy ne sajnálattal, hanem érdeklődéssel és nyitottsággal közeledjünk feléjük. A szülői példamutatás nagy szerepet játszik ebben, az odafigyelő, elfogadó hozzáállást ugyanis számos módon erősíthetjük a gyermekekben.” 

Hogyan segítsük az egyenrangú együttélést szülőként?
A fogyatékosság már egyre kevésbé tabu téma, hiszen több helyen találkoznak a gyermekek értelmi vagy mozgássérült emberekkel: reklámokban, filmekben, animációkban, mesékben is feltűnnek nem átlagos szereplők, sőt már egyre több játékgyártó is hangsúlyt fektet arra, hogy mozgássérült figurákkal érzékenyítse a fiatal generációt. Sokszor a gyermekeket egyáltalán nem zavarja, hogy ezek a szereplők mások, mint ők, egyszerűen elfogadják őket testi vagy szellemi különbözőségükkel együtt. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben kérdések is felmerülhetnek bennük, amikre fontos, hogy sajnálkozás vagy negatív érzések keltése nélkül válaszoljunk, és természetességgel beszéljünk a fogyatékosságról. 

Ha pedig mi akarjuk felhozni a témát, így tehetjük meg:

•    meséljünk olyan történeteket, amelyben ép és fogyatékossággal élők együtt visznek véghez valamit, segítik egymást – együttműködve egymással. Számos ilyen könyv, rajzfilm létezik már, de mi is kitalálhatunk szereplőket, akikkel csemeténk azonosulni tud. 
•    beszélgessünk a környezetünkben élő, értelmi vagy mozgáskorlátozott emberekről, legyen szó az utcán közlekedő látássérültről vagy a szomszéd bácsiról, aki kerekesszékbe került, de a fizikai korlátokon túl ugyanaz a kedves, okos, vicces öregúr maradt. Ha jó viszonyban vagyunk velük, el is beszélgethetünk velük arról, milyen hozzáállás lenne számukra a legjobb a többiektől, és ezáltal mi is tudni fogjuk, hogyan viselkedjünk velük.
•    ha van olyan játékunk, amiben van sérült figura, máris adva van egy érzékenyítő szituáció, de szerepjátékkal mi is kitalálhatunk olyan helyzetet, ahol megjelenik fogyatékkal élő is
•    menjünk el együtt olyan eseményekre, programokra, ahol gyermekünk találkozhat értelmi vagy mozgássérült emberrel, megismerheti személyiségüket, gondolataikat, érzéseiket. Könnyen kiderülhet, hogy szemünk fényét is ugyanazok a dolgok érdeklik, mint korlátozott társát, és különbözőségeik dacára könnyen megtalálják a közös hangot. Az ilyen eseményeken részt vevő fogyatékosok nyitottak a kérdésekre, szívesen válaszolnak és ismertetik meg mindennapjaikat az érdeklődőkkel, megbeszélhetik, mivel tudják segíteni a korlátok leomlását. De sokszor a tanulság egyszerűen csak annyi, hogy mindenféle szánalom nélkül éljünk együtt teljes természetességgel.

Azért fontos, hogy nyitottak legyünk a kerekesszékesek iránt, mert ez segíthet a társadalmunkban élő emberek számára megérteni, hogy a kerekesszék használói is teljes életet élnek, és ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel kell rendelkezniük, mint bármelyik másik embernek.

Az emberek, akik kerekesszékkel élnek, azért lehetnek kirekesztve a társadalmi életből, mert az épített környezet, a közlekedési eszközök és az egyéb társadalmi szolgáltatások nem mindig állnak rendelkezésre számukra. Az ilyen akadályokat elkerülendő, fontos, hogy felhívjuk a figyelmet az igényeikre és az általuk tapasztalt kihívásokra, hogy megoldásokat találhassunk a problémákra.

Ha nyitottak vagyunk a kerekesszékesek iránt, akkor elismerjük a különbségeket és a sokszínűséget, ami segít abban, hogy olyan társadalomban éljünk, ahol mindenki egyenlő esélyekkel rendelkezik, és ahol a különböző szükségletekkel rendelkező emberek is bekapcsolódhatnak a társadalmi életbe. Ezen túlmenően, ha megértjük az igényeiket és a kihívásaikat, akkor olyan változtatásokat hajthatunk végre, amelyek segítenek abban, hogy az épített környezet megfelelő legyen.