Felsőpakonyban történt tragédia új fordulatot vehet: a „Holtpont” című oknyomozó riportműsor legfrissebb epizódja nyomán újra reflektorfénybe került a Pellegrini testvérek zaklatási ügye, amelyet korábban bizonyíték hiányában zártak le. Most azonban új vallomások, tárgyi bizonyítékok és egy haláleset indokolhatják a nyomozás újraindítását.
A riportműsor szerint Jázmin és Dorina Pellegrini éveken át súlyos szexuális abúzust szenvedett el saját nagyapjuktól. A történet megrázó részletei – köztük egy pszichiátriai kezelés, öngyilkossági kísérlet és meztelen fotók – korábban is a hatóságok tudomására jutottak, mégsem történt előrelépés a büntetőeljárásban.
A vádak alá vont nagyapa, Gyuri, következetesen tagad. Ennek ellenére a lányok vallomásai részletesek, megegyeznek, és időben is egymástól függetlenül keletkeztek. Jázmin tragikus halála után azonban egyre több helyi lakos és ismerős szólal meg, akik régóta pletykákról, múltbéli gyanús esetekről beszélnek.
A nyomozást korábban azzal az indokkal zárták le, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, és nem történt igazságügyi szakértői vizsgálat sem – részben a koronavírus-járvány miatti logisztikai nehézségekre hivatkozva. Ezt sokan elfogadhatatlannak tartják, különösen úgy, hogy a bizonyítékok között volt egy a nagypapáról készült kompromittáló fotó is, amit az egyik kislány készített.
A ma már nagykorú Dorina bátran vállalja történetét, és részletesen mesél azokról az évekről, amikor gyermeki bizalmával visszaéltek. Egykori iskolatársai is megerősítették, hogy Dorina már évekkel ezelőtt is beszélt a történtekről – jóval azelőtt, hogy a család vagy a hatóságok tudomást szereztek volna róla.
A Holtpont stábja új információkat tárt fel, amelyek alapján jogilag is megindokolható lenne az ügy újranyitása. Jázmin halála, Dorina kitartása és az új vallomások alapján most már egyre erősebb a társadalmi nyomás is a hatóságokon.
A család és a támogatók célja, hogy a rendőrség újranyissa az aktát, vagy ha szükséges, egy új büntetőeljárás keretében vizsgálják ki a történteket. Ennek alapját a megváltozott körülmények, például Jázmin halála, valamint az időközben megerősített vallomások és új tanúk jelenthetik.
Ez az ügy nem csupán egy család tragédiája. A gyermekbántalmazás társadalmi tabuja, a hatóságok gyakran hibás válaszai és az áldozathibáztatás mechanizmusa mind részei annak a rendszernek, amely újra és újra kudarcot vall.
A jogállamiság mércéje az is, hogy képesek vagyunk-e meghallani azokat a hangokat, akik éveken át némaságba voltak kényszerítve.
A képen látható kézjel az életmentő segélykérés nemzetközi jelzése, amelyet azok használhatnak, akik veszélyben vannak, de nem tudnak nyíltan segítséget kérni – például családon belüli erőszak vagy emberkereskedelem áldozatai. A jel három mozdulatból áll: először felemelt kéz nyitott tenyérrel, majd a hüvelykujj behajtása a tenyérre, végül az ujjak lecsukása, mintha „bezárnák” a hüvelykujjat. Ez a mozdulatsor csendes, észrevétlenül végrehajtható például videóhívás során, és egyre többen ismerik fel világszerte mint segélykérő üzenetet. Az ismerete életeket menthet, ezért különösen fontos a terjesztése iskolákban, közösségi médiában és közintézményekben.
Gyermekvédelem és jogi eljárások – Mikor hibázik a rendszer?
Így szólalnak meg a csendben: megrázó riport az áldozatok hangjáról
..