
Álomszerűen indult a mérkőzés: a magyar válogatott már az első percekben nyomás alá helyezte az íreket, és több szöglet után sikerült megszerezni a vezető gólt. A játék képe ekkor még teljesen a hazaiak kezében volt – harcias, szervezett és energikus teljesítményt láthatott a közönség. Azonban az öröm nem tartott sokáig: az írek egy büntetőből egyenlítettek, és ezzel újra nyílt lett a találkozó.

A szünet után az írek agresszívabb, támadóbb felfogásban léptek pályára, és láthatóan arra készültek, hogy „mindent egy lapra feltéve” próbálják megfordítani a mérkőzést. Bár a magyaroknak akadtak kontralehetőségeik, a játék irányítása fokozatosan kicsúszott a kezükből. A Barni által szerzett gól pillanata még reményt adott, ám az ír csapat a hajrában újra betalált, és ezzel elvette minden esélyünket a győzelemre.
Az utolsó percekben a magyar válogatott próbált védekezéssel és kitartással reagálni, de az írek frissebbnek, gyorsabbnak és – talán – szerencsésebbnek bizonyultak. A 88. percben érkező egyenlítő gól végül eldöntötte a sorsunkat. Innen már nem volt visszaút: a tízedik vb-selejtezős próbálkozás is kudarccal zárult.

A magyar válogatott lelkesedése és kezdő lendülete ezúttal sem volt elég az ír csapat ellen. Bár a meccs elején minden reményteljesnek tűnt, a második félidőben a védelem megingásai és a taktikai fáradtság döntőnek bizonyultak. A vereség nemcsak a világbajnoki szereplés reményét oltotta ki, hanem újra felvetette a kérdést: merre tart a magyar labdarúgás, ha ismét csak a tisztes helytállás jut osztályrészül?
Kulcsszavak: Magyar–Ír vb-selejtező 2025, magyar válogatott, labdarúgás, Barni gól, drámai vereség, futball elemzés, világbajnoki selejtező