2023-08-21 20:03 | Nézettség: 1893
A horgászbot a horgász legféltettebb kincse, a horgászat jelképe. Ezért kell(ene) vigyázni rá. Annak érdekében, hogy valóban vigyázni tudj a botodra (ugye érted) az alábbiakban részletesen körüljárjuk a botok elvesztésének és sérülésének lehetőségét. Lesz törés és zúzás is rendesen.
Két alaptípusát lehet elkülöníteni a botok elvesztésének:
Az egyik esetben a szó szoros értelmében elveszik a bot. Egészen konkrétan beleesik a vízbe és nyom nélkül eltűnik. Az őrizetlenül hagyott botokat és azt eltüntető kétlábúakat nem tárgyaljuk ebben a cikkben.
A másik esetben – a nem megfelelő használat következtében – eltörik a bot. Tudjuk: anyaghiba, gyártási hiba stb. Ember, a valóságban 99%-ban erről szó sincs, a bot vastagabb végén lévő versenyzőnek (NEKED) tudható be a törés.
A teljes botvesztés esetei
Alapjaiban véve két módon lehet rendkívül ügyesen előidézni a teljes botvesztést:
- az egyik lehetőség a tiszta vízbe ejtés,
- a másik lehetőség, amikor a hal viszi el a botodat.
Tekintsük át a két alesetet részletesen!
A vízbe ejtés művészete
A vízbe ejtések jelentős hányada klasszikus csónakos baleset. Nem megfelelő rögzítés, kiteszem a csónak szélére, nem figyelek oda és belelököm a vízbe stb. Még sorolhatnánk a jó megoldásokat. Külön műfajt jelent a dobás közbeni „elhajítás”, amikor kicsúszik a zseni kezéből a bot. Természetesen le lehet verni megfelelő ügyességgel a stégről is a botot, ez is előfordult már nemegyszer az emberiség történelmében.
Hogyan lehet védekezni az ilyen jellegű balesetek ellen:
- Mindenekelőtt nem pakolod körül magadat 12 összeszerelt felszereléssel. Nincs szükséged rá, ráadásul a megérkező halőrben is – általában joggal – felmerül a kérdés, hogy miért néz ki úgy csónak mint egy sündisznó…
- Tisztességgel rögzíted a nem összeszerelt felszereléseidet, akár még egy normális bottok sem az ördögtől való gyakorlat.
- A legjobb tanács: nem teszed ki a szélére, orrborításra, ahonnan szinte biztos, hogy előbb-utóbb beleesik.
Az óriáshal elvitte eset
Tudjuk, hogy mindig az óriáshal viszi el a botot és a legnagyobbak mennek el. Érdekes módon a nagyritkán megkerülő botok végén méreten aluli kispontyok vannak, akiket a kapás pillanatában megszúrt a horog…Itt is megvan a „kitépte a kezemből” alkategória is – komoly átfedés lehet az előzőekben bemutatott kicsúszott a kezemből szekcióval.
Tételesen tekintsük át itt is a védekezési lehetőségeket:
- Az egyik leghasznosabb tanács, hogy legyél viszonylag elég közel (nagyon közel!) a bothoz. Ha három hellyel arrébb szövegelsz a cimbikkel, akkor radikálisan megnő a botvesztés lehetősége. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyakorlat sem a halőrök kedvence.
- Megpróbálod úgy elhelyezni, hogy legalább nehezebben vigye el. Nem dobod le a földre, hanem pl. bottartó villára teszed le, akár a keverőgyűrűt az ágas mögé helyezve.
- Ha meg kilazítod a féket, vagy akár ún. nyeletőfékes orsót használsz, akkor meg egész kicsi lesz az esélye a botvesztésnek.
Bottörések kezdőknek és haladóknak
Itt is lehet ideáltipikus aleseteket elkülöníteni. Az alábbiak a leggyakoribb balesetek, haladjunk az akció sorrendjében:
- a dobás közbeni bottörés,
- a bevágás közbeni bottörés,
- a fárasztás közbeni bottörés.
- a halkiemelés pillanatában eltörő bot
A dobás közbeni bottörés
Hát bizony nem bírja terhelést és eltörik. Ilyen elég gyakran bekövetkezik. Általában a hozzá nem értőkkel szokott bekövetkezni…
Mit tudsz tenni a kockázatok csökkentésére:
- Akkora ólmot vagy etetőkosarat raksz rá, amit még biztonsággal kibír a bot. Egyszerű. de nagyszerű megoldás.
- Dobás előtt megnézed, hogy fel van-e tekeredve a spiccgyűrűre. Az esetek egy részében – különösen fonott zsinórnál, feeder botnál ez szokott lenni az ok.
- Megtanulsz folyamatosan gyorsítva a szerelést dobni – kihasználva a botod rugalmasságát.
A bevágás közbeni bottörés
Szintén fantasztikus megoldásokat lehet látni a vízpartokon. A klasszikus alapesetek:
Egyrészt ráspanol, rákészül, az egész teste is megfeszül, majd odaver neki rendesen. Ehhez általában elszakíthatatlan – lehetőleg 0 nyúlású – fonott zsinór párosul. Nincs az a bot, ami ezt a hirtelen jelentkező rendkívüli terhelést kibírná.
A másik a villámkapásra adott villámreakció. Ilyenkor már általában megy a bot, minden feszes. Érdemes belegondolni, hogy ilyenkor szerencsétlen hal már valószínűleg felakasztotta magát, az állati bevágással maximum kitépni lehet belőle a horgot.
Itt is van néhány tanácsunk:
- Nagyon ravasz megoldás, hogy egy kicsit kissebbet vágsz be. Hidd el, legalább ennyi halat fogsz – viszont kevesebb botot törsz el.
- Összhangban van a botod teherbírása és a zsinórod teherbírása.
A fárasztás közbeni bottörés
Talán a leggyakoribb eset – és vannak valóban szituációk, amikor nincs összhangban a megakasztott hal és a felszerelés. Ekkor sem a botnak kellene eltörnie megfelelő használat mellett. A teljesség igénye nélkül a leghasznosabb tanácsok:
- Megint kezdjük a legegyszerűbbel: nem erőlteted annyira a halat. A robbanások legnagyobb hányada a túlzott terhelés miatt következik be. Ki lehet húzni egy kicsit lassabban is…
- Ha meg nem „húzod tökig a féket” újabb hatalmas előrelépést tettél a bottörés elkerülése érdekében. A mai orsók jelentős hányada letapadásmentes precíz fékrendszerrel rendelkezik. Állítsd be a horgászat megkezdése előtt!
- A törések egy része a csónak, stég oldalára történő ráfeszítés során következik be, általában a ráfeszítés pontjában. A megoldás: ne csináld!
- A csónak alá betörő halat visszahajló bottal megpróbálhatod feltépni, visszarángatni, csak a visszahajló tag sokkal könnyebben eltörik. Kerüld meg a bottal a csónakot, ennyi a megoldás.
- Szákolásnál sem a túl hosszú, sem a túl rövid zsinór nem szerencsés választás – sok botot ilyenkor sikerül eltörni. Ez meg egyértelműen csak odafigyelés kérdése.
- Ha nincs tovább – akadó felé tart, elfogyott a zsinór stb – akkor meg simán „kinyújtjuk” a botot. A pontosan a hal felé mutató botot még egyetlen hal sem tudta eltörni, mert az ellentétes lenne a fizika törvényeivel.
A halkiemelés pillanatában eltörő bot
Az egyik legnagyobb kedvenc, az igazi pancserek nemzeti sportja. Itt a prevenció meglehetősen egyszerű: nem bottal emeljük ki a halat, hanem normálisan megszákoljuk. Ettől egyszerűbb megoldást jelenleg nem tudunk.
Reméljük kis szakmai összefoglalónkkal érdemben tudtunk segíteni. Egy utolsó utáni jótanásc: a bottörés utáni őrjöngés, dühöngés sporthorgászhoz méltatlan. Viszont rajtad kívül mindenki jól szórakozik – rajtad.
Ha meg akarod nézni, hogy hogy NEM kell csinálni és ráadásul még jókat is akarsz nevetni közben, akkor kattints a videóra.
Kép és a videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=W-uPuk0XGrY