Aron Ralston 2003 áprilisában egyedül indult túrázni Utah állam kanyonjaiban, amely számára megszokott kikapcsolódásnak számított. A tapasztalt hegymászó azonban ezúttal súlyos hibát követett el: nem tájékoztatta senkinek a tervezett útvonaláról. Ennek végzetes következménye lett, amikor egy 800 kilogrammos sziklatömb rázuhant a karjára, és teljesen beszorította azt a keskeny szurdokba.
A következő 127 órában Ralston egy kilátástalan küzdelmet vívott az életéért. Vízkészlete gyorsan fogyott, és az éjszakai fagyos hőmérséklet is veszélyeztette az életét. Próbálkozott a szikla elmozdításával, ám minden erőfeszítése kudarcot vallott. Egy ponton ráébredt, hogy egyetlen esélye a túlélésre, ha saját karját amputálja.
Ralston egy tompult pengéjű zsebkés segítségével kezdte el a fájdalmas beavatkozást. Az izmokat és inakat sikerült átvágnia, de a csontját nem tudta elvágni. Ekkor rájött, hogy a saját testsúlyát használva eltörheti az alkarját. Miután ez sikerült, befejezte az amputációt, és a súlyosan legyengült állapotban, egyedül megkezdte az útját a túlélés felé.
A kimerült Ralston több mint 10 kilométert gyalogolt, mire egy kirándulócsoport észrevette és értesítette a mentőket. Helikopterrel szállították kórházba, ahol azonnali orvosi ellátásban részesült. A története világszerte megrázta az embereket, és ő maga könyvet írt élményeiről, amelyből később a 127 óra című film készült.
Aron Ralston esete a túlélési ösztön és az emberi akarat határtalanságának egyik legmegrázóbb példája. Azóta motivációs előadásokat tart, és hirdeti a szabadtéri sportok biztonságos gyakorlásának fontosságát. Az ő példája arra tanít bennünket, hogy a túlélésért hozott döntések olykor elképzelhetetlenek, de elkerülhetetlenek is lehetnek.