1888. október 6-án, a Kovacicshegy fenséken, a mai Bosznia területén, különös események zajlottak, amelyek máig félelemmel és misztikummal töltik el azokat, akik hallottak róluk. A főszereplő Szokolovics Ahmed, egy jövendőmondóként ismert férfi, akinek története egy fiatal lány halálához, majd egy egész közösség végzetéhez vezetett. Bár a hivatalos iratokban nyoma sincs a történetnek, a helyiek legendaként őrzik, és generációkon átadták a véres jóslat emlékét.
Szokolovics Ahmed nem volt hivatalosan elismert látnok, de a hegyvidéki falvakban úgy tartották, látomások révén képes kapcsolatba lépni a „másvilággal”. Kézrátételes jóslatai, homályos, de rémisztően pontos előrejelzései miatt egyre többen keresték fel, köztük nemcsak parasztok, hanem tehetősebb kereskedők feleségei is.
Az igazi fordulat akkor következett be, amikor egy tizenhat éves lány, Jelana M., eltűnt a fenséken, miután anyja kérésére felkereste Ahmedet, hogy megtudja, férjhez mehet-e hamarosan. A lányt soha többé nem látták élve.
Napokkal később, a lány holttestét egy szurdok alján találták meg. A nyakán zúzódások, a ruházata megrongálódva. A falu népe azonnal Ahmedre gyanakodott, különösen miután egy gyerek arról beszélt, hogy látta a jövendőmondót egy „vörös ruhás lánnyal” sétálni a fenyves felé.
A korabeli hatóságok azonban nem indítottak hivatalos vizsgálatot, hiszen sem Ahmed, sem a falu nem tartozott az akkori szoros közigazgatási ellenőrzés alá. A falu vénei saját kezükbe vették az ügyet. Egyik napról a másikra Szokolovics Ahmed eltűnt, kunyhóját felgyújtották, személyes tárgyai pedig eltűntek vagy megsemmisültek.
A tragédia után a fensík lakói elköltöztek, a közösség szinte teljesen megsemmisült. A helyi hiedelem szerint Ahmed bosszúja vagy átka sújtotta a vidéket: sorozatos balesetek, állatok rejtélyes pusztulása, és még egy kis méretű földcsuszamlás is megerősítette a lakosság félelmeit. A nép ajkán élő mondás szerint:
„Ahol az igazságot megölik, ott a föld is sírni kezd.”
Azóta a Kovacicshegy fenséket elkerülik, még a pásztorok sem hajtanak arra jószágot.
Bár nincsenek hivatalos iratok Ahmed bűnösségéről, a legenda túl erősen él a környéken ahhoz, hogy puszta kitaláció legyen. Túl sok egybeesés, túl sok szemtanú és túl sok félelem övezi a történetet. A néphit szerint Ahmed lelke nem távozott, hanem a fenséken bolyong, és minden hetedik évben egy újabb áldozatot követel – „nem testet, hanem lelket”.
Szokolovics Ahmed neve mára egyenlő a rejtélyes bűnnel a térség folklórjában. A Kovacicshegy története emlékeztet minket arra, hogy a népi emlékezet néha élesebben őrzi a múlt bűneit, mint bármely hivatalos irattár. A jóslatok, az eltűnt lány, a kollektív félelem, és a teljes közösség pusztulása egy sötét és megmagyarázhatatlan fejezetét képezik az Osztrák–Magyar Monarchia határvidéki történetének.