A bűnözők pénze nem a kriptó, hanem a jegybankok által kibocsátott követhetetlen készpénz.

Két héttel ezelőtt számoltam be arról, hogy a 2016-ban történt ikonikus tőzsdehekkből származó zsákmányt az elkövetők a mai napig sem tudták pénzre váltani vagy elkölteni. Ez nem csoda, hiszen a bitcoin tranzakciókat mindenki láthatja a blokkláncon, a rablóknak óvatosnak kell lenniük az utalásokkal, nehogy felfedjék a kilétüket. Meg egyébként is, a rabolt bitcoinjaikat senki se szeretné fizetségül elfogadni. A szajré kisebb részét valahogy mégis sikerült átváltaniuk, és ez lett a vesztük is. Hiszen a blokkláncon hagyott nyomokat követve a hatóságok végül eljutottak ahhoz a párhoz, akiknek hozzáférése volt a rabolt kriptopénzhez és lefoglalták azt.

2016 azonban sűrű év volt a kriptohekkelések történetében. Abban az évben történt egy másik ikonikus hekkelés is, azonban az egészen más jellegű volt. Nem egy tőzsdét hekkeltek meg, hanem egy akkoriban totális újdonságnak számító entitást, egy decentralizált autonóm szervezetet, ami a The DAO nevet viselte.

Az Ethereum akkortájt nem volt még egy éves sem, és alig voltak rajta okosszerződések. Az első nagyszabású projekt éppen a The DAO volt, amelynek indulását minden kriptorajongó izgatottan várta. Tulajdonképpen ez egy olyan cég volt, aminek a működési szabályait egy okosszerződésben rögzítették. Egy önműködő kockázati tőkealap, amelyben a befektetők az okosszerződés segítségével lebonyolított szavazással dönthettek arról, hogy melyik projektbe fektetnek pénzt és melyikbe nem. Ha megszavaznak egy projektet, akkor az okosszerződés automatikusan intézte a tőke kiutalását.

A The DAO a befektetők gyűjtésében elképesztően sikeres volt. Nem csoda, hiszen alig volt még versenytársa. Néhány hét alatt közösségi finanszírozásban az összes akkor létező éter 14 százalékát, vagyis 11,5 millió darabot utaltak be az okosszerződésébe a befektetők. Ezt a tőkét kellett volna később kiosztani a nyertes projektek között. Azonban mielőtt ez megtörténhetett volna, mielőtt a The DAO érdemben elkezdhetett volna működni, valaki hibát talált az okosszerződésében és a tőkéből képes volt kiutalni magának 3,6 millió étert. A módszerével pedig a maradék éter is kilopható volt, ezt azonban végül jószándékú hekkerek “lopták ki” és helyezték biztonságba (később visszaadták az eredeti befektetőknek). Az eset néhány héttel később az Ethereum forkjához vezetett, így született meg az új Ethereum lánc, miközben a régi lánc folytatását (amin a hekkelés is történt) átnevezték Ethereum Classic-ra. Az eseményeket akkoriban részletesen feldolgoztam egy cikksorozatban, amely itt, itt és itt olvasható.

Ez az eset több szempontból hasonlít a másik ikonikus rabláshoz. A hekker itt is próbálkozott pénzre váltani a zsákmányát, de mivel állandó akadályokba ütközött, ezért egy idő után feladta, csakúgy, mint a másik esetben. Ezen a linken ma is megtekinthető az a 3,36 millió ethereum classic kriptopénz, ami azóta is a tárcájában csücsül, régóta érintetlenül. A másik hasonlóság pedig az, hogy nagyon úgy néz ki, a blokkláncon hagyott nyomok alapján elindulva egy újságírónak sikerült kiderítenie a hekker kilétét. A nyomozásáról beszámoló cikk a múlt héten jelent meg. Mindez pedig egy újabb példával szolgál arra, hogy a kriptopénzek nyilvános főkönyve nagyon nem barátja a bűnözőknek – írja Szabó Dávid, a Decent Investments portfóliókezelője blogbejegyzésében. A bűnözők pénze nem a kriptó, hanem a jegybankok által kibocsátott követhetetlen készpénz.

A két eset között azonban egy fontos különbség is fellelhető. A The DAO projekt szlogenje 2016-ban így hangzott: The code is law. Vagyis a kód a törvény. Pontosan azok a szabályok, amiket az okosszerződésbe beprogramoztak. Minden, amit az okosszerződés enged megtenni, az szabályszerű. Amit nem enged, az tilos. A hekker pedig megtalálta az okosszerződésnek egy olyan működési módját, amit ugyan nem szándékosan programoztak bele, de ha komolyan vesszük a “code is law” elvet, akkor teljesen szabályszerűen járt el, amikor kiutalt magának 3,6 millió étert. Nem sértett törvényt, ezért nem is vonható felelősségre.