Az Elfeledett Embermese: Hankó Ibolyka és a Megsárgult Fénykép Titka | A történelmi magyar kislány

A megsárgult fénykép titka: Egy elfeledett embermese a magyar történelemből

A magyar történelem tele van megrázó pillanatokkal, de kevés kép képes úgy megragadni a lényeget, mint egy 1940-ben készült fotó, amely egy magyar katona egy székely népviseletbe öltözött kislányt tart a kezében. A kép az ezeréves határon, észak-Erdély visszatérésének órájában készült, és a rajta ábrázolt öröm és megkönnyebbülés a mai napig megható.

A kislány neve Hankó Ibolyka, aki akkoriban mindössze 10 éves volt. A katona, aki a kezében tartja, Németh József, akit a bevonulásakor búcsúztatott a kislány. A photo ikonikus képpé vált, és képeslapként is terjesztették, így sokak otthonába eljutott a magyar történelem ezen emlékezetes pillanata.

A kép mögött azonban egy elfeledett embermese is rejtőzködik. Hankó Ibolyka élete nem volt könnyű. A második világháború pusztításai előtt menekülnie kellett, és később kommunista diktatúrában elt. A fényképen ábrázolt örömteli pillanat ellenére Ibolyka soha nem felejtette el a háború okozta traumát.

A történet 2010-ben vett új fordulatot, amikor Ibolyka, már 82 évesen, elutazott Ozorára, hogy meglátogassa Németh József Sírját. Ott, a Sírnál elszavalta azt a verset, amit 1940-ben, a fénykép elkészültekor írt. A vers a hazatérés örömét és a katona iránti tiszteletet fejezte ki.

A megsárgult fénykép és a vers egy elfeledett embermesét tár fel a magyar történelemből. Egy kislány történetét, aki a háború borzalmai ellenére is megőrzi a hitet és a reményt. A film, az elkészítéséről a cikk elején szó esik, ezen a mesén alapul, és bemutatja Hankó Ibolyka rendkívüli életét, a történelem viharai közepette.

A film nem csupán egyéni sorstragédiát fel, hanem a magyar történelem egy fontos, de kevesebb ismert szeletére is rávilágít. A forradalmi események mögött ott rejtőznek az egyszerű emberek történetei, amelyeket nem szabad elfelejteni. A megsárgult fénykép és a vers Hankó Ibolyka emlékezetét őrzi, és arra emlékeztet bennünket, hogy a történelem nem csupán dátumokból és esaményekből áll, hanem az emberek sorsából is.

Ezeréves határon, Itt állok én, Székely ruhában, Büszkén, könnyezve.

Magyar katona, Vitéz bátor, Kézen fogva vezet, Szívem boldog.

Hazatértünk végre, Erdély szabad, Örömkönnyek hullanak, A múltat ​​​​eltakarja.

Köszönöm, katona, Köszönet neked, Megmentett a hazát, Hősiességnek jele.

Film:

A film várhatóan 2024 őszén kerül a mozikba.