2022. szeptember 26., hétfő
Jusztina névnapja

Csak a gyenge ember ragaszkodik a hatalomhoz!

2022-06-02 08:05 | Nézettség: 308
Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai orvos, addiktológus, író és pszichoterapeuta, a függőségek és stresszbetegségek kutatója

Létezik egy tévhit, hogy trauma csak valami katasztrofális esemény következménye lehet - egy szülő halála, elhagyás, erőszak, érzelmi terror, szexuális zaklatás, alkoholizmus, háború. Ezek mind rettenetesen fájdalmas élmények és körülmények, amik döntően befolyásolják későbbi életútjainkat - a trauma fogalma ennél mégis sokkal tágabb kört jelöl.

Amikor a tested nemet mond 

Kép és a videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=rsXEkIinr-Q

Húsz éven keresztül praktizált családorvosként Vancouverben, hét éven át kezelt gyógyíthatatlan betegeket a Vancouveri Kórház Palliatív Ellátási Egységénél, később tíz éven át gyógyított drogfüggőket a város Downtown Eastside negyedében, ahol egész Amerikában a legmagasabb a kábítószer-használók, hajléktalanok, szexmunkások és mentális betegek aránya. Nyíltan beszélt munkamániájáról, amit személyes traumáival magyaráz, tizenegy éve mégis visszavonult a klinikai munkától. Miért?

Nem akartam többé praktizáló orvos maradni, de ezzel együtt nagyon is aktív maradtam. Sok mondanivalóm van az emberi fejlődésről és azokról a társadalmi körülményekről, amik többnyire aláássák egészségünket. 78 évesen már sokkal inkább író vagyok, mint orvos, de orvosi szempontból írok.

A nemzetközi egészségügyi statisztikák katasztrofálisak. Már a Covid-19 előtt évtizedeken keresztül csak romlottak. A modern nyugati társadalmakban vírus módjára terjednek a krónikus betegségek: miközben a gazdasági fejlődés folyamatos, egyre betegebbek vagyunk. Olyan civilizációs jelenségekre kell gondolni, mint az autoimmun betegségek, a gyerekkori mentális és figyelemzavarok, a függőségek és a mindezek nyomában sokasodó öngyilkosságok.

Az Egyesült Államokban, a világ sok szempontból legcivilizáltabb országában ezek mára tömeges méreteket öltöttek. Nem vagyunk egyensúlyban magunkkal és a környezetünkkel sem. Fontos lenne, hogy az emberek megértsék, az egészségük nem csak egyéni sorskérdés vagy felelősség, hanem körülmények függvénye is egyben.

Két legtöbbet idézett könyve - A test lázadása (2003), A sóvárgás démona (2008) - középpontjában egyaránt gyermekkori traumák állnak. Előbbi betegségeink, utóbbi a függőségeink pszichés eredetét tárja fel különböző élettörténetek százait bemutatva. Léteznek vajon traumák, amik mindannyiunkban közösek?