Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten, Klein Ágnes néven. Sport iránti szenvedélyét édesapjától örökölte, aki lelkes amatőr evezős volt. Tornászként 18 évesen mutatkozott be a válogatottban, és 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A második világháború alatt zsidó származása miatt üldöztetésnek volt kitéve; hamis papírokkal, Szalkszentmártonban bujkálva élte túl a holokausztot. Édesapja és több rokona Auschwitzban vesztette életét.
A háború után visszatért a tornához, és 1946-ban megnyerte a Balkán Játékokat. Az 1948-as londoni olimpián egy sérülés miatt nem versenyezhetett, de 1952-ben, 31 évesen, a helsinki olimpián aranyérmet szerzett talajgyakorlatban, valamint egy ezüst- és két bronzérmet nyert.
Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton aranyérmet szerzett. Az 1956-os melbourne-i olimpián, 35 évesen, négy arany- és két ezüstérmet nyert, ezzel a játékok legsikeresebb magyar sportolója lett. A melbourne-i olimpia idején történt szovjet invázió miatt Keleti Ágnes Ausztráliában maradt, politikai menedékjogot kért, majd 1957-ben Izraelbe emigrált, ahol edzőként és testnevelő tanárként dolgozott, jelentős szerepet vállalva az izraeli tornasport fejlesztésében.
Keleti Ágnes pályafutása során összesen tíz olimpiai érmet nyert: öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot, ezzel ő Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója és a legeredményesebb magyar tornásznő.
Számos kitüntetésben részesült, többek között a Nemzet Sportolója címet is elnyerte. 2021-ben ünnepelte 100. születésnapját, amely alkalomból Orbán Viktor és Benjámin Netanjáhú, Magyarország és Izrael miniszterelnökei is felköszöntötték.
2023 szeptemberében pedig a valaha élt legidősebb olimpiai bajnok lett.
Keleti Ágnes december 26-án került kórházba tüdőgyulladással, állapota kritikus volt. Bár az orvosok mindent megtettek érte, 2025. január 2-án hajnalban elhunyt. Emlékét örökre megőrizzük; példamutató élete és sportolói pályafutása generációk számára jelent inspirációt.