Gaskó Balázs vallomása: az alkohol volt a legnagyobb szerelme

Gaskó Balázs vallomása: Az alkohol volt a legnagyobb szerelmem

Ritka pillanat, amikor egy ismert médiaszemélyiség ilyen nyers őszinteséggel beszél önmagáról. Gaskó Balázs egy hosszú beszélgetés során nemcsak pályájának fordulópontjairól, hanem az alkoholhoz fűződő viszonyáról, belső küzdelmeiről és elmaradt önismereti munkájáról is nyíltan vallott. A megszólalás messze túlmutat egy egyszerű interjún: generációs és társadalmi tükröt is tart az olvasó elé.

Az alkohol mint menedék és illúzió

Gaskó Balázs vallomásában az alkohol nem klasszikus értelemben vett bulieszközként jelenik meg. Saját szavaival élve „a legnagyobb szerelem és a legnagyobb segítség” volt számára. Már középiskolás korban találkozott vele, egy olyan életszakaszban, amikor a bizonytalanság, a megfelelési kényszer és a feldolgozatlan belső feszültségek egyszerre voltak jelen.

Az alkohol önkezelési eszközzé vált: csökkentette a szorongást, tompította a magányt, és ideiglenesen feloldotta azt a belső kettősséget, amely a kifelé mutatott derű és a belső szomorúság között feszült. Fontos hangsúly: Balázs nem romantizálja a függőséget, hanem kínként és tévútként írja le.

Korai siker, elmaradt önismeret

Gaskó Balázs már gyerekszínészként bekerült a médiába, fiatalon tapasztalta meg a sikert, az elismerést és a folyamatos munkát. A gyors pályaív azonban együtt járt azzal, hogy nem volt idő és tér az önreflexióra. Saját bevallása szerint kimaradt az a folyamat, amelyben az ember megtanulja kezelni a kudarcot, a határokat és a belső hiányokat.

A vallomás egyik legerősebb gondolata, hogy nem a karrier hiánya, hanem az önmagával való foglalkozás elmaradása az, amit igazán megbánt. Az alkohol hosszú éveken át elfedte ezt a hiányt, miközben kívülről sokáig nem volt egyértelmű, mekkora a baj.

A felismerés és a töréspont

A fordulópontot egyértelműen a 40. születésnap környéke hozta el. Ekkor vált nyilvánvalóvá számára is, hogy a „kamu”, vagyis a folyamatos megfelelés és önelfedés nem tartható tovább. Az alkohol ekkor már nem társasági elem volt, hanem magányos túlélési eszköz, ami egyre inkább elszigetelte.

Bár nem beszél teljes gyógyulásról, hangsúlyozza: ma már tudatosabban viszonyul a problémához, segítséget keresett, és felismerte, hogy az őszinte beszéd – még ha fájdalmas is – elengedhetetlen.

Több mint személyes történet

Ez a vallomás nem csupán egy ismert ember önfeltárása. Sokak számára ismerős élethelyzeteket és dilemmákat fogalmaz meg: a korai siker árát, a feldolgozatlan traumákat, az önértékelés hiányát és az alkohol társadalmilag elfogadott, mégis pusztító szerepét.

Gaskó Balázs története figyelmeztetés és gondolatébresztő egyszerre: önmagunkkal törődni nem luxus, hanem szükségszerűség. Az őszinte szembenézés pedig – bármilyen későn érkezik is – mindig az első lépés.