A gombák világa jóval összetettebb annál, mint amit az erdő talajából előbújó kalapok alapján gondolnánk. Ezek az élőlények nélkülözhetetlen szerepet játszanak az ökoszisztémák működésében, ugyanakkor egyes fajaik súlyos, akár halálos mérgezést is okozhatnak.

A felszínen látható kalap és tönk valójában csak a gomba termőteste, amely a szaporodást szolgáló spórákat hordozza. Az élőlény nagyobb része a talajban vagy a korhadó növényi maradványok között található.
Ezt a finom, pókhálószerű fonalrendszert micéliumnak nevezik. Folyamatosan növekszik, tápanyagokat vesz fel, és akár hatalmas föld alatti hálózatot is kialakíthat.
Bár a gombák helyhez kötötten növekednek, nem tartoznak a növények közé. Nem rendelkeznek klorofillal, ezért nem képesek a napfény energiáját fotoszintézis útján hasznosítani.
Sejtfaluk egyik fontos alkotóeleme a kitin, amely többek között a rovarok külső vázában is megtalálható. A gombák ezért az élővilág önálló csoportját alkotják.

Számos erdei gombafaj szoros együttműködésben él a fákkal. A gombafonalak körülveszik a gyökereket, és segítik a növényt a víz, valamint az ásványi anyagok felvételében. Cserébe a gomba a fától kap szerves tápanyagokat.
Ezt a kölcsönösen előnyös kapcsolatot mikorrhizának nevezik. Többek között a vargányák és a szarvasgombák is ilyen együttéléshez kötődnek, ezért mesterséges termesztésük rendkívül nehéz.
A csiperke, a rókagomba és a vargánya kedvelt élelmiszer, miközben bizonyos mikroszkopikus gombák az orvostudomány fejlődésében is fontos szerepet kaptak. Alexander Fleming 1928-ban egy penészgomba hatását vizsgálva fedezte fel a penicillint, amely később forradalmasította a bakteriális fertőzések kezelését.
A gombák között azonban súlyosan mérgező fajok is vannak. A gyilkos galóca toxinjait sem a főzés, sem a szárítás nem semlegesíti, a mérgezés első tünetei pedig gyakran csak órákkal az étkezés után jelentkeznek.

Az ehető és mérgező gombafajok külső megjelenése megtévesztően hasonló lehet. Az sem jelent biztonságot, ha egy gombából csigák vagy más állatok fogyasztottak, mivel szervezetük egyes méreganyagokra eltérően reagálhat.
A saját gyűjtésű gombát ezért fogyasztás előtt minden esetben gombaszakellenőrrel szükséges megvizsgáltatni. A bizonytalan azonosítás súlyos gombamérgezéshez vezethet, miközben a szakértői ellenőrzés egyszerű és hatékony védelmet jelent.