2025. Április 27., vasárnap
Zita névnapja
Zita névnapja
A főszerepet Rachel Zegler, a West Side Story tehetséges fiatal színésznője kapta. Bár sokan örültek a választásnak a sokszínűség jegyében, mások élesen bírálták a döntést – szerintük Hófehérke karakterének lényege, hogy „fehér, mint a hó”. Ez a fajta visszacsatolás nemcsak esztétikai vagy hagyománytiszteleti kérdés, hanem mélyebb kulturális feszültségeket is felszínre hozott.
Zegler több interjúban is kritikusan beszélt az eredeti meséről, és kijelentette, hogy karaktere „nem passzív hercegnő, hanem egy bátor vezető”. Bár ez a modernizálás sokak szerint indokolt lehetett, a megfogalmazás és a színésznő stílusa mégis komoly ellenérzéseket váltott ki – különösen az internet konzervatívabb részén.
A film egy másik jelentős újítása az volt, hogy a klasszikus hét törpét nem kis termetű színészek alakították, hanem számítógépes animációval helyettesítették őket. Ezt részben Peter Dinklage – a Trónok harca sztárja – kritikája váltotta ki, aki szerint a mese ábrázolása „maradi” és sértő a kisnövésű emberekre nézve.
A Disney ennek hatására drasztikus váltást hajtott végre, de a végeredmény sem a kisnövésű színészek közösségét, sem a nézőket nem nyerte meg. Az új, rajzfilmes CGI-figurák sokak szerint „horrorfilmes hatásúak” lettek, és még inkább elidegenítették a közönséget.
A film egyik központi újítása a főhősnő karakterfejlődése. A klasszikus mese passzív, álmodozó Hófehérkéjét egy karizmatikus, társadalmi igazságért harcoló nő váltotta fel, aki nyíltan konfrontálódik a zsarnok uralkodóval, Gal Gadot gonosz királynőjével. A cél világos: modern, független női főhőst mutatni.
Csakhogy a kritikusok szerint ez a törekvés erőltetettnek és mesterkéltnek hatott. Ahelyett, hogy a történet természetes részeként jelent volna meg a girlboss-narratíva, sok jelenet inkább propagandaízűnek tűnt – különösen, amikor Hófehérke szociális reformokat sürgetett egy fantasy királyságban.
A Hófehérke élőszereplős film marketingkampánya meglepően visszafogott lett – sokak szerint azért, mert a Disney előre tudta, hogy a film fogadtatása problematikus lesz. A premierre például nem hívták meg a sajtót, és csak két előzetest dobtak piacra, ami példátlanul kevés egy Disney-produkció esetében.
Ez a lépés még jobban felerősítette a bizalmatlanságot a film iránt, és sok kritikus úgy érezte: a stúdió megpróbálja elrejteni a minőségi problémákat a nyilvánosság elől.
A gonosz mostohát alakító Gal Gadot alakítását szintén vegyesen fogadták. Sokan kritikával illették mimikáját, hangját és megjelenését is – különösen a zenei betétek alatt. A kosztümje sem segített, a klasszikus fejfedő inkább viccesen hatott, mint félelmetesen.
Meglepő módon a magyar szinkron lett az egyik legpozitívabb pont a film kapcsán. Bár a magyar fordításokat gyakran éri kritika, ebben az esetben a szinkronhangok segítettek tompítani a film hibáit – különösen Rachel Zegler és Gal Gadot esetében.
A látványvilág – a CGI törpéken kívül – helyenként lenyűgöző volt. A díszletek, a kosztümök és a fényképezés sokkal magasabb színvonalat képviseltek, mint például a nemrégiben készült Kis hableány remake esetében. A dalok modernizálása is sikerült, bár nem mindenki szerint illettek az új narratívához.
Nézd meg a HollywoodNewsAgency kritikáját!
A Hófehérke élőszereplős film jó szándékú próbálkozás volt arra, hogy modern értékeket ültessen egy klasszikus keretbe. Azonban a kivitelezés túlságosan didaktikusra, erőltetett társadalmi üzenetekkel tűzdeltre sikerült. A karakterek hiteltelenek, a humor kínos, a történet vezetése pedig gyakran következetlen.
Ennek ellenére megmaradt valami az eredeti mese szellemiségéből: a belső értékek, empátia és jóság dicsérete. De ahogy a nézők többsége is megfogalmazta: ez kevés volt ahhoz, hogy megmentsen egy gyengén sikerült remake-et.
