A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre három város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Pest a Duna bal partján feküdt, és az ország kereskedelmi és ipari központjaként gyorsan fejlődött. Buda a jobb parton helyezkedett el, történelmi jelentőségű városként a királyi palotával és kormányzati intézményekkel. Óbuda, a legrégebbi település, szintén a jobb parton volt található, és mezővárosi jelleggel bírt.
Az egyesítés gondolata már a 19. század elején felmerült, különösen Széchenyi István kezdeményezései nyomán, aki felismerte a városok egyesítésében rejlő gazdasági és kulturális potenciált. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Szemere-kormány 1849 nyarán rendeletben kimondta Pest, Buda és Óbuda egyesítését, de a forradalom leverése után az osztrák hatóságok ezt semmisnek tekintették.
A kiegyezést követően, 1867 után, a városegyesítés kérdése ismét előtérbe került. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk rendelkezett Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről, amelyet I. Ferenc József 1872. december 22-én szentesített. Az egyesítési folyamat egy évig tartott, és 1873. november 17-én, egy díszközgyűlés keretében hivatalosan is létrejött Budapest, megkezdte működését a Fővárosi Tanács.
Az egyesítés megnyitotta az utat Budapest világvárossá fejlődése előtt. Az új főváros lakossága gyorsan növekedett, és a 19. század végére meghaladta a félmillió főt. A város infrastrukturális fejlesztései, mint például a Lánchíd megépítése, a közlekedés és a kereskedelem fellendülését eredményezték. Az egyesítés után Budapest az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb városává vált, és jelentős kulturális, gazdasági és politikai központ lett.
Pest, Buda és Óbuda egyesítése mérföldkő volt Magyarország történetében, amely lehetővé tette egy modern, dinamikusan fejlődő főváros kialakulását. Az egyesítés előkészítette a terepet Budapest számára, hogy a 20. században Európa egyik meghatározó nagyvárosává váljon, gazdag kulturális örökséggel és pezsgő városi élettel.