A tehenek látása jelentősen eltér az emberekétől. Nem érzékelik a piros színt, mivel hiányoznak a szükséges receptorok a retinájukból. Csak a kék és zöld árnyalatait látják. Majdnem panorámás látásuk van, kivéve a közvetlen mögöttük lévő területet, így hátulról könnyen meglephetők.
A lovak szemeinek elhelyezkedése miatt vakfoltjuk van közvetlenül az orruk előtt. Csak kevés színt látnak, és világuk leginkább zöldekből, sárgákból és kékekből áll.
A halak szeme ultraviola receptorokkal van ellátva, ami lehetővé teszi számukra a közel 360 fokos látást. Bár a víz alatti fényviszonyok miatt a piros árnyalatait nehezebben különböztetik meg, látásuk különösen alkalmazkodott a mélytengeri sötétséghez. A cápák például élesen látnak a víz alatt, de nem különböztetik meg a színeket.
A madarak képesek ultraviola fényt látni, ami segíti őket a tájékozódásban és a fajtársaik nemének felismerésében. A ragadozó madarak, mint a sólymok és sasok, akár egy kilométerről is kiszúrják zsákmányukat.
A legyek apró szemreceptorok ezreivel rendelkeznek, amelyek együtt alkotnak egy összetett képet. Az ultraviola fény érzékelése a méhek számára kiemelten fontos, de ők sem látják a piros színt.
A patkányok szemei függetlenül mozognak, így állandóan két külön képet látnak. A piros színt szintén nem érzékelik.
A macskák remekül látnak sötétben, pupillájuk pedig alkalmazkodik a fényviszonyokhoz. Bár a piros és zöld színt nem érzékelik, a sárga és kék árnyalatai tisztán megjelennek előttük.
A kutyák nem látják a pirosat és narancssárgát, de a kéket és ibolyát jól érzékelik. Emellett akár 40 árnyalatot is megkülönböztetnek a szürkéből.
A kaméleonok mindkét szemüket függetlenül mozgatják, így egyszerre két különböző irányba nézhetnek.
A kígyók az infravörös érzékelők segítségével látják a melegvérű állatok által kibocsátott hőt, ami nélkülözhetetlen a vadászathoz.
Az állatok látása rendkívül változatos és alkalmazkodott életmódjukhoz. Míg egyesek panorámás látással rendelkeznek, mások ultraviola fényt érzékelnek vagy hőt látnak a sötétben.