Munkaalapú társadalom vagy kizsákmányoló mókuskerék?

Orbán Viktor és kormánya 2010-től kezdve a munkaalapú társadalom építését tűzte ki célul. A ‘10-es választási kampányban egymillió munkahelyet ígért a Fidesz, állást mindenkinek, aki dolgozni akar. Aki viszont nem dolgozik, arról a rendszer legszívesebben megfeledkezne. A nyugdíjminimum összege több mint egy évtizede emelés nélkül áll 28.500 forinton. A koronavírus-járvány első hullámának idején, elsősorban a lezárások, kényszerszabadságolások és otthonról végzett munka következtében kiélesedett a munkaalapú társadalom ideológiája és a mindennapi, megélt valóság közti feszültség. A kormány gazdaságvédelmi akcióterve megfeledkezett a legtöbb munkavállalóról, és ha nem is járt olyan szintű gazdasági összeomlással, munkanélküliségi válsággal a járvány mint a világ más részein, mostanra több ágazatban kezelhetetlennek látszó problémák alakultak ki. A világ számos országában azonban úgynevezett helikopter pénzekkel igyekeztek az államok segítséget nyújtani nemcsak a munka nélkül maradt polgárokon, de keresletélénkítő céllal a teljes gazdaságon. Az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnöke, Donald Trump például 1200 dolláros csekket küldetett minden amerikai számára már 2020 tavaszán. Ez és az ehhez hasonló feltétel nélküli juttatások példátlan beavatkozást jelentettek, mely felélénkítette az alapjövedelem szükségességéről, kívánatosságáról szóló közéleti vitákat is.