Migingo aprócska sziget, amely az afrikai Kenyában, a Viktória-tó keleti szélénél található
Ezt a szigetet joggal nevezhetjük a világ legsűrűbben lakott szigetének. A hivatalos adatok szerint is több mint 100 ember lakik itt 2000 négyzetméternyi területen. Nem hivatalos adatok szerint azonban ennél jóval többen, mintegy 500-an.
Migingó sziget története 1991-re nyúlik vissza, amikor két kenyai halász először vert tábort a szigeten. Kezdetben a terület lakatlan volt, de az ugandai halász, Joseph Nsubuga letelepedése után a szigeten élők száma fokozatosan növekedett. A sziget körül azonban keletkeztek területi viták és diplomáciai feszültségek Kenya és Uganda között. Az ugandai rendőrség kitűzte saját zászlaját, és megkérdőjelezték a sziget körül lévő vizek határait is. A vita középpontjában a halászat állt, mivel a Viktória-tó ezen részén jelentős mennyiségű nílusi sügér található, ami fontos bevételi forrást jelentett a halászok számára.
Migingo szigetének infrastruktúrája a halászati tevékenységekhez igazodva alakult ki. A szigeten található négy kocsma, több bordélyház, boltok, vendégházak, gyógyszertár, valamint kirendelt iroda a halászati hatóság és a rendőrség számára. A szigeten már állandóan élnek emberek is, és egy 2009-es népszámlálás szerint 131 lakója van, ami kiemeli Migingót Afrika és a világ egyik legsűrűbben lakott szigetévé.
Annak ellenére, hogy Migingo hivatalosan Kenyához tartozik, Uganda is igényt tart rá, és a két ország között nem sikerült megegyezni a sziget tulajdonjogáról és határainak meghatározásáról. A helyzet 2009-ben vált a legfeszültebbé, amikor az ugandaiak foglalást hajtottak végre a szigeten, és a kenyaiaknak külön engedélyt kellett vásárolniuk az ugandai kormánytól, hogy halászhassanak a területen. Végül a két ország külügyminiszterei találkoztak és megállapodtak abban, hogy egyik ország sem helyez ki zászlót a szigeten, ami egyfajta békés megoldásnak tekinthető.
Azóta a helyzet kicsit megnyugodott, és Migingo szigete relatív béke és stabilitás szigetévé vált. A két ország közötti feszültség enyhült, és a sziget sorsa továbbra is vitatott, de egyik ország sem teszi ki hivatalosan zászlaját ott.
Migingo lakossága, bár kicsi, szoros közösséget alkot. A halászok és más helyi lakosok szinte mindent megtalálnak a szigeten, amire szükségük lehet. A kis településen található kocsmák, boltok, vendégházak és egyéb szolgáltatások segítik a mindennapi életüket. Az infrastruktúra fejlesztése is tükrözi a sziget gazdasági jelentőségét a halászat szempontjából.
Migingo története egyedi példa arra, hogy még egy látszólag jelentéktelen terület is konfliktusok forrása lehet a tulajdonjog és a határok kérdésében. A Viktória-tó közelsége és a halászat gazdasági jelentősége miatt a sziget sokak számára vonzó célpont lett. Azonban az is megmutatja, hogy a helyi közösség erősödése és a béke megteremtése is lehetséges még a kis területeken is, ahol az emberek együttműködnek és közösen kezelik a felmerülő problémákat.
Migingo szigete tehát egy érdekes esettanulmány a területi viták, a gazdasági érdekek és a közösségi élet összefonódásáról. Bár a helyzet továbbra is törékeny lehet, az elmúlt évek tapasztalatai alapján a sziget megőrizte békéjét és folytatta mindennapi életét a Viktória-tó keleti részén.