Toldi Miklós (1320 körül – 1390. november 22.) bihari birtokos nemes, alakját mint legendásan erős vitéz emberét őrizte meg a néphagyomány.
Személyét sokáig fiktívnek tartották, mivel életéről kevés adat maradt fent. Oklevelekből kimutatták, hogy Toldi György és Toldi Miklós valóban élt I. Károly és I. Lajos korában. Amit biztosan lehet tudni, hogy tanult ember volt, minden valószínűség szerint elsajátította a latin nyelvet is, s ezt a tudását Itáliában is kamatoztatta. Bizonyára családi kapcsolatai révén került Meggyesi Móric pozsonyi ispán mellé, és Pozsony megyében már várnagyságig és alispánságig vitte 1354-ben. Minthogy Meggyesi részt vett Nagy Lajos király 1351–52-es nápolyi hadjáratában, feltételezhetjük, hogy bandériumában ott volt Toldi is.
Rövid ideig maradt csak az ispán mellett, hamarosan a leghatalmasabb egyházi méltóság, Váradi Miklós esztergomi érsek familiárisa lett. Szolgálata itt már kifejezetten katonai jellegű volt; s mint az érsek vazallusa, szinte állandóan a király környezetében tartózkodott. 1359-ben ura megbízásából Firenzéből két oroszlánkölyköt kellett elhoznia.
Még éveket szolgált Itáliában és részt vett a különböző városok, államok és nemesek egymás között zajló harcaiban. Magyar zsoldosokat vezetett, melyek társultak más nemzetiségű, itáliai, angol, spanyol, német, vagy francia zsoldosokkal, úgy nevezett kompániákkal.
1366-tól ismét a királyi udvartartás tagja, s itt is kitűnhetett, mert egymás után kapta a magas tisztségeket. A király vazallusa, így feudális famíliájának tagja lett, s tartósan Nagy Lajos környezetében tartózkodott. 1366-ban Gömör, 1372-ben Heves megyében, három évvel később Biharban, 1383-ban pedig Szabolcs megyében ispán.
Viszonylag abban akorban is szépnek számító kort élt meg. Halálát 69 70 éves korára datálják.