"Jelszavaink valának: haza és haladás – mondta Kölcsey. Milyen egyszerűen hangzik, mégis sikerült elrontani. A haza már a reformkorban a nemzettudatot, a haladás már a reformkorban a polgárosodást jelentette. Ennek a forradalma volt 1848. A nemzetté válásé és a polgárrá válásé – ezt jelenti a kokárda. Ez nem egy választási jelvény, amivé 2002 tavaszán gyalázták. Jelzem, hogy Kölcsey Ferenc nem azt mondta, hogy haza vagy haladás. Csak azért mondom, mert Magyarországon az elit meg a nép rutinszerűen játssza ki hazát és a haladást egymás ellen, most meg már rendszer épült a haza kisajátítására és a haladás tagadására. Csakhogy ez a kokárda kötelez. Az uradalmi birtok népe csak polgárosodással válhat nemzetté, és csak nemzetként lehet belőle polgári társadalom. Haza és haladás szétválaszthatatlan eszme, ami polgári forradalomban tetőzik, és nem ellenforradalomban.
Haza nélkül nincs haladás, és haladás nélkül nincs haza, csak földesúr és jobbágy, kilenced és robot. Az ellenforradalom helyességét igazoló állandó hivatkozás: az antibolsevizmus döngő mellű megvallása a KISZ-ből meg az MSZMP-ből jövet. Csakhogy ez egy marketingtrükk: a tizennegyedik évébe lépő ellenforradalmi rendszer valójában nem az 1919-es kommunista forradalommal, hanem az 1848-as polgári forradalommal szemben uralja és alkotja Magyarországot. A kokárdát felbontja, a nemzeti felét kieszi, a polgári felét kiköpi. Az ellenforradalom helyességét igazoló másik állandó hivatkozás, hogy a haladás túlhaladt, így meghaladottá vált – a rendszerhívek a wokeizmus, a polkorrektség meg a multikulturalizmus haladását nem kérik, inkább maradnak a hazánál. Csakhogy a mai Magyarország nem a 2023-as évjáratú progresszió által képezett meghaladásnak vagy túlhaladásnak nem felel meg, hanem már az 1848-as progressziót is minden szavával és tettével, tetszésével és szavazatával tagadja. Az ezeréves magyar állam elitje és népe a polgári és nemzeti tudat születésnapján két polgári forradalmának vérbefojtójával, Oroszországgal szövetségben tűzi fel a kokárdát. A mai Magyarország 1848 nyílt színi elárulása és megtaposása. Kurucos dacban meg prolihergelésben forgatott, kultúrharc tüzén kirántott feudális ellenforradalom. Nem mondhatok mást, csak azt, hogy azoknak, akik Magyarországon a feudalizmust restaurálják, meg azoknak, akik ebben őket támogatják, nincs joguk ennek a kokárdának a viseléséhez. Ez egy nemzeti és polgári szentség, de nekik az a szó, hogy polgár, csak egy politikai termék volt, amit már rég leváltottak. Csak ne gyalázzák meg.
Rakjanek ki magukra fehér kokárdát, hiszen abban hisznek. Vagy narancssárga kokárdát, mert abban még jobban hisznek. Rakják ki a koronás címerpajzsot, mert azzal tényleg nem ütközik a világnézetük. Rakjanak ki egy jelvényt azzal, hogy „nem, nem, soha“. De ne a kokárdát. Petőfi gyilkosaival szövetkezve ne. Nagybirtokrendszert, vármegyerendszert és főispánságot visszaállítva, magyarokat zsellérsorba hajtva ne. A közoktatást elsorvasztva ne. Adományozási láncot működtetve, államilag hízlalt, hűséges országuraságokat tartva ne. Jogot a kegynek alávetve ne. Ez nem polgári, ez csak hűbéri. Ez nem nemzeti, ez csak nemesi.
Ez a kokárda a mi törekvésünk szentsége marad. A miénk, akik nem engedünk a negyvennyolcból. Ez a nap a mi ünnepünk. Azoknak kéne október hatodikán sörrel koccintaniuk, akik nap mint nap nemzeti szalaggal kötik át a hűbéri előjogok rendszerét. Ez a nap a mi ünnepünk, a keveseké, akik hiszünk az ember méltóságában, a szabadság éthoszában, a keveseké, akik azt valljuk, hogy az ember több, mint erőforrás, több, mint ábrándokkal és mítoszokkal, vágyakkal és félelmekkel bombázott, zavaros tudattalan. Mi, akik a hazát a haladásból, és a haladást a hazából vezetjük le, nem a világot uraló erőben, hanem a világot formáló alkotóerőben hiszünk, mert nekünk ez maradt. Ez a kokárda a mi törekvésünk jelképe, a miénk, akik százhetvenöt éve változást akarunk. Polgári és hazafiúi fordulatot akarunk. A földesúrnak és a jobbágynak nemzetet kell alkotnia, a nemzetnek polgárságot kell alkotnia. A hazának és a haladásnak kell a kokárda pecsétjével alkotmányt írnia. Addig Magyarország 1848-ban vesztegel."