Az egyiptomi királynő, Kleopátra nem véletlenül vált a vágy és a csábítás szimbólumává. Nemcsak politikai zsenialitása, hanem az élet élvezete is legendás volt. A történetek szerint afrodiziákumokban fürdött, hogy fokozza vonzerejét, és tudta, hogy a test és lélek harmóniája milyen nagy hatással lehet az emberi kapcsolatokra. Kleopátra nemcsak szépségével, hanem szenvedélyével is képes volt lenyűgözni hatalmas szerelmeit, Júliusz Caesart és Marcus Antoniust, akik előszeretettel fogyasztottak a feljegyzések szerint olyan szereket, amelyek javították a teljesítményüket. Ilyenek ma már hosszú kutatások eredményeként kaphatók az különböző webáruházakban.
A középkor királynői sem voltak kivételek. Bár az udvari etikett és a társadalmi normák merevebbek voltak, az érzelmek és a szenvedélyek a felsőbb körökben is jelen voltak. Sok királynőnek volt szeretője, akik nemcsak testi örömöt nyújtottak, hanem gyakran politikai szövetségesek is voltak. A Biblia is számos helyen beszél a szerelem és a vágy erejéről, amely akár a legnagyobb vezetőket is képes befolyásolni. Ezek az ábrázolások bizonyítják, hogy az intimitás mindig is része volt az emberi létezésnek, még ha nem is beszéltek róla nyíltan.
A 21. század egyik népszerű sorozata, a Bridgerton is rávilágít arra, hogy a legelőkelőbb családokban sem volt tabu a szerelem és a testi örömök megélése. A sorozat bemutatja, hogyan „paráználkodtak” a legmagasabb társadalmi réteghez tartozó fiatal hölgyek, és milyen nagy szerepe volt annak, hogy a párjuk tudta, mit kell tenni az ágyban. A nyíltság és a szenvedély újra a középpontba került, megmutatva, hogy az emberi vágyak örökérvényűek.
A szenvedély és a szerelem titkai nemcsak az udvarházakban, hanem a népi kultúrában is megjelentek. Székelyföldön az idős bácsik elmesélik a régi szokásokat, amikor a fiatal férfiak elvitték a szűz lányokat a folyópartra vagy az erdőbe, hogy megmutassák nekik, mi az a „székely virtus”. Ez az ősi rituálé egyszerre volt átadás és tanítás, amely nem csupán testi, hanem lelki összhangra is törekedett. A vidéki hagyományokban a vágy és az érzelmek nyíltabb kifejezése éppúgy természetes volt, mint az udvarházak fényűző titkai.
Bár a történelem és a népi hagyományok számos példát mutatnak arra, hogy a szerelem és a testi vágy mindennapos része volt az életnek, mégis sokáig tabu témának számítottak. Ennek oka a társadalmi normák, a vallási előírások és a nemek közötti hatalmi viszonyok egyaránt voltak. A testi örömök nyílt megjelenítése gyakran elítélendőnek számított, pedig valójában az emberi élet egyik legősibb és legmélyebb szükségletéről van szó.