2024. május 7., kedd
Gizella névnapja
Gizella névnapja
Az Eiffel-torony eladásának története talán Victor Lustig leghíresebb csalása, ami nemcsak a bűnügyi annálokban maradt fenn, hanem a popkultúrában is ikonikus eseményként tartják számon. A csalás 1925-ben történt, amikor Lustig észlelte a lehetőséget, hogy kihasználja a francia kormány akkori gazdasági nehézségeit és a torony fenntartásával kapcsolatos költségeket.
Victor Lustig először alaposan megtervezte az átverést. Előállított egy hamis kormányzati dokumentumcsomót, amely azt sugallta, hogy a francia kormány komolyan fontolóra vette az Eiffel-torony elbontását, mivel fenntartása egyre költségesebbé vált. A dokumentumok hitelesnek tűntek, és Lustig minden részletre odafigyelt, hogy az átverés sikeres legyen.
Lustig hat befektetőt választott ki, akiket meghívott egy luxus hotelbe tartott titkos megbeszélésre. Mindannyian jelentős vas- és acélipari vállalkozók voltak, akik potenciálisan érdekeltek lehettek egy ilyen nagyságrendű vásárlásban. Lustig magát kormányzati tisztviselőként mutatta be, és részletesen elmagyarázta, hogy a torony karbantartása túl drága lett, és a kormány el szeretné adni a szerkezetet, hogy minimalizálja a költségeket.
Lustig állítólag azt mondta az üzletembereknek, hogy a torony vasát újrahasznosításra értékesíthetik, ami jelentős profitot ígért. A csaló részletesen kifejtette, hogy a vásárlási folyamat mennyire exkluzív és titkos, ami még vonzóbbá tette az ajánlatot azok számára, akik szerettek volna profitálni a francia kormány állítólagos nehézségeiből.
Az egyik befektető, André Poisson, különösen érdeklődött az ajánlat iránt. Lustig tökéletesen játszotta a szerepét, még olyan apró részletekre is odafigyelt, mint hogy panaszkodjon a kormányzati munka nehézségeire és a bürokráciára, ami még hihetőbbé tette a történetet. Poisson végül jelentős összeget fizetett előlegként, hogy biztosítsa az üzletet.
Miután Lustig megkapta a pénzt, gyorsan távozott Párizsból. Poisson, noha kezdetben gyanakodva, de később rájött, hogy átverték. A csalás mértéke miatt azonban nem mert a rendőrséghez fordulni, mert tartott a nyilvános megszégyenüléstől és attól, hogy üzleti hírneve károsodik. Lustig ekkoriban elhagyta Franciaországot és visszatért az Egyesült Államokba, ahol tovább folytatta bűnözői pályafutását.
Az Eiffel-torony eladásának csalása azért vált legendássá, mert Lustig nemcsak hogy meggyőző volt, hanem azért is, mert a bátorsága és kreativitása új szintre emelte a bűnözői zsenialitást. Ez az eset rávilágít arra, hogy mennyire fontos az alaposság és a kritikai gondolkodás, amikor üzleti ajánlatokkal találkozunk, különösen, ha azok túl jónak tűnnek, hogy igazak legyenek.
Eiffel-torony eladása: Ahogy korábban említettem, Lustig kétszer is megkísérelte eladni az Eiffel-tornyot, mintha az a francia kormány tulajdonából kikerülne. A vasipari vállalkozókat célozta meg, és hamis dokumentumokat használt az átveréshez.
Pénzszaporító gép (Rumanian Box): Lustig egy olyan gépet kínált, amely állítólag képes volt reprodukálni a 100 dolláros bankjegyeket. A gép valójában rejtett egy előre behelyezett valódi bankjegyet, amit kiadott, miközben Lustig állította, hogy a gépnek órákra van szüksége a másoláshoz. Az ügyfelek nagy összegeket fizettek a gépért, remélve, hogy meggazdagodhatnak belőle.
Al Capone átverése: Lustig kitalált egy bonyolult tervet, hogy pénzt csaljon ki Al Capone-tól. Elhitette vele, hogy egy nagy összegű befektetésre van szüksége, amit garantáltan megsokszoroz. Capone 50 000 dollárt adott neki, amit Lustig két hónapig egy bankszámlán tartott, majd visszaadta, állítva, hogy az üzlet nem jött össze. Capone meglepődött a tisztességes viselkedésen, és jutalmul megtartotta Lustignak az összeget, amit "jutalmul" adott neki.
Ál Hamisításellenes Ügynök: Lustig egy másik csalása során állította, hogy hamisításellenes ügynök. Egy bőrönd tele hamis bankjegyekkel közelített meg egy potenciális "befektetőt", akit meggyőzött arról, hogy segítsen neki "kimosni" a hamis pénzt. Lustig jelentős összegeket csalt ki ezzel a módszerrel.
Ál arisztokrata: Egy alkalommal Lustig grófként adta ki magát, és így csábított el egy gazdag amerikai nőt, akivel házasságot kötött, majd jelentős mennyiségű pénzt vett el tőle.
Ezek a csalások jól mutatják Victor Lustig adaptivitását és zsenialitását a bűncselekmények tervezésében. Szinte minden helyzetben képes volt kihasználni az emberek naivitását, kapzsiságát és bizalmát, míg végül 1935-ben elfogták és börtönbe zárták. Az ő története valóságos tanmese arról, hogy mennyire óvatosnak kell lenni, amikor túl jónak tűnő üzletekbe botlunk.
