Az árrés-stop bevezetése óta többszáz termék ára emelkedett, miközben a kormány győzelmi jelentéseket közöl a sikerességéről. Bár néhány termék valóban jelentősen olcsóbb lett, a háttérben komoly átrendeződés indult el a bolti árak között. Vajon a magyar családok valóban jobban jártak? Vagy csak egy újabb kommunikációs trükk áldozatai lettünk?
Az árrés-stop célja az volt, hogy korlátozza a kereskedők árrését bizonyos termékkategóriákban, és ezzel leszorítsa az árakat. A szabályozás szerint az élelmiszerláncok csak meghatározott százalékos árréssel árusíthatják a kijelölt termékeket, amelyek között megtalálhatók az alapvető élelmiszerek, mint a tej, kenyér, hús és olaj.
A kormány érvelése szerint ez megfékezheti az élelmiszer-inflációt, és csökkenti a lakosság terheit, különösen a nehezebb gazdasági környezetben.
Azonban a friss piaci elemzések és árfigyelő rendszerek adatai szerint az elmúlt egy hétben több mint 300 termék ára emelkedett. Ennek oka részben az, hogy a kereskedők másokon próbálják behozni a kiesett árrést. Például miközben az olaj vagy tej ára mérséklődött, más, kevésbé szabályozott termékek – mint a sajtok, felvágottak, édességek vagy tisztítószerek – jelentősen drágultak.
Ez a „kijátszás” teljesen törvényes, ugyanakkor az összköltség a fogyasztó számára nem csökken, sőt sok esetben növekszik. A magyar családok kosarában lévő átlagos kiadás így nem lett kevesebb, csak átrendeződött.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy az árrés-stop sikeres, és már áprilisban 5 százalék alá csökkenhet az élelmiszer-infláció. A nyilatkozat jól hangzik, de a valóság ennél árnyaltabb. Az infláció csökkenése ugyanis nem feltétlenül az árrés-stop hatása, hanem a korábbi magas bázis, illetve a nemzetközi alapanyagárak mérséklődése is szerepet játszik benne.
Az élelmiszer-infláció csökkenése önmagában nem jelenti azt, hogy olcsóbbak lettek az élelmiszerek – csak azt, hogy lassabban drágulnak, mint korábban.
Rövid távon a fogyasztó valóban néhány termék esetében olcsóbb árakat tapasztalhat. Hosszabb távon viszont a kereskedelmi láncok átárazásai és kompenzációs lépései miatt a teljes bolti költés nem csökken, így a szabályozás csak illuzórikus előnyöket hoz.
A kormány kommunikációs szempontból sikerként értékeli a helyzetet, miközben valódi árcsökkenés nem történt a háztartások szintjén. Ezt sokan a lakosság tudatos félrevezetésének tartják, hiszen a „siker” csak akkor lenne valódi, ha az összes háztartási kiadás mérséklődne, nem csak néhány kiragadott termék ára.
A kereskedők várhatóan tovább optimalizálják áraikat, hogy a szabályozások mellett is fenntartsák nyereségességüket. Eközben a kormány további árszabályozásokat és árfigyelő intézkedéseket vezethet be, hogy fenntartsa a látszatot.
A vásárlók pedig egyre inkább összezavarodnak az árak alakulásától, hiszen miközben „olcsóbbnak kellene lennie” a bevásárlásnak, a végösszeg gyakran magasabb lesz, mint korábban.
Az árrés-stop nem oldja meg az élelmiszerdrágulás problémáját, csak átstrukturálja azt. A valódi megoldást nem az árak mesterséges szabályozása, hanem a gazdasági környezet stabilizálása, a verseny élénkítése és a kereskedelmi költségek csökkentése jelentheti.
A magyar állampolgárok egyre tudatosabban látják, hogy a kormányzati kommunikáció sok esetben eltakarja a valós helyzetet. A becsapás és látszatintézkedések ideje lejárt – valódi megoldásokra lenne szükség, nem csak jól hangzó szlogenekre.