Szentmártonyi Ónody András, vagy ahogy ismerték, Angyal Bandi a 19. században élt Magyarországon, és az ország egyik legismertebb betyárja volt.
Angyal Bandi a hírhedt Görgey birtokon született a 19. század elején. Gyerekkorában a környékbeli gazdák gyermekeivel játszott, de hamar felismerte, hogy szegény szülei nem tudják anyagilag támogatni a továbbtanulását. Ezért hamarosan elhagyta a falut, és betyárnak állt.
Az Angyal Bandi név egyébként onnan ered, hogy a legenda szerint egyszer egy kisfiút mentett meg a tűzből, aki aztán azt állította, hogy Angyal Bandi az angyala.
Bandi első betöréseit a szülőföldjén, a Gödöllői-dombságban követte el, majd fokozatosan egyre nagyobb távolságokra merészkedett. Bandi és bandája gyakran támadták a gazdag arisztokratákat, de nem kímélték a szegényebb embereket sem. Azonban, míg más betyárok rendszerint erőszakkal, erőszakos rablással érték el céljaikat, Angyal Bandi és emberei sosem bántak erőszakkal a nőkkel vagy a gyerekekkel.
Bandi sosem élt magányban, állandóan körülötte voltak a hívei, akiknek a védelme érdekében gyakran szembeszállt a hatóságokkal és a törvénnyel. A legenda szerint Bandi és bandája a Kárpátok legmélyebb barlangjaiban is megbújtak, hogy elkerüljék a hatóságokat.
Azonban a 19. század második felében a hatóságok egyre hatékonyabbak lettek, és egyre nagyobb nyomást helyeztek a betyárokra. Bandi és bandája végül csapdába esett és letartóztatták őket. 1870-ben a fehérvári börtönben Bandi szervezte az egyik legsúlyosabb fogolycsereakciót Magyarországon, amelynek során 13 rab és két őr vesztette életét.
Bandi végül 1873-ban, a börtönben halt meg, de az évszázadok során az emléke és legendája tovább élt az emberek között. Máig sokan tisztelik és csodálják Angyal Bandit, aki a betyárok között az egyik leginkább megosztó és vitatott személyiség volt Magyarország történelmében.