Olaszliszkán a rendkívüli hideg nemcsak fagyot, hanem tűzifaosztási botrányt is hozott. Egy korábban 15 évig kormánypárti bázisnak tartott faluban a krízis gyorsan politikai üggyé vált: ki kap fát, ki osztja, és ki gyűjthet belőle politikai hasznot?

A kormány extra tűzifát ígért a rászorulóknak, amit a politikusok azonnal kommunikációs témává tettek. Fontos azonban: amit a kormány ad, azt a magyar emberek adójából adja, vagyis közpénzből, nem „saját zsebből”.
A polgármester jelezte, hogy nincs kiosztható fa, miközben a faluban mindenki a beígért segítséget várta. A sajtó felkapta az ügyet, a minisztérium visszaszólt, és sokáig kérdés maradt: érkezett-e ténylegesen tűzifa Olaszliszkára.

A riport szerint végül lett fa, de a kiosztás módjába beleszólt a politika: a szétosztás központi figurája nem az önkormányzat lett, hanem egy másik helyi szereplő. A történet arról is szól, hogyan válhat a segítség kampányeszközzé, és hogyan jelenik meg a lojalitás kérdése egy válságban.
Mert lépésről lépésre bemutatja: mi történt a beígért fával, kik kerültek konfliktusba, és hogyan lesz egy szociális krízisből politikai játszma – miközben a legfontosabb kérdés ugyanaz marad: ne fagyjon meg senki a saját otthonában.
